Nap: 2010.08.11.

    B? nyállal csókolj, nyári kapukat fest? évszak es?t markolj, felégett vén pad. Csoszognak mereng? tekintetembe, a-nyárlomos id?k itt lakunk a fejembe, én és Te;Tél Hercegn?. Faragnék ujjaimmal tenyeredbe összetartó kézfogást, most beleírnám gyönyör? szemeidbe; a nyári ujjongást…   [… Tovább]

leltárt készítek kettőnkről rólad és rólam meg rólam és rólad még ezerféleképp újra értékelve nézlek saját szememmel   magam a tieddel újabb és újabb perspektívákból szép vagy szép vagyok tükörbe pillantva téged látlak mégis én vagyok szeretlek önző módon céltalan [… Tovább]

Remegő pillákon, mázsás sötét ül,nem tud magáról semmit a test,az éji kábultság belső mámorában,ziháló szívem képeket fest. Játékos holdsugár, átsuhan ágyamon,magával csalja az égbe lelkemet,oda, hol csillagok, örök útjuk járják,ahová nem jut el más, csupán a képzelet. Hagyom, hogy szabadon, [… Tovább]

    Képmutató lennék? Csak mert naponta hívom a kisfiam? Ugyan mit tud err?l a „vak” és ura, kinek nem volt még fia. – Jó étvágyat! – Szoknya mögül ugat a mersz s ha kap egy sms-t, szólni nem, csak [… Tovább]

te már nem vagy számomra elérhet? dimenzióváltás vajon ki voltál s miért görcsös gyomor illet emlékez? imám száll s nem tudom kiért imám száll bárki voltál kövezet szántotta tested kés vagy fondor vidd magaddal epémb?l a köveket s agyamat mely [… Tovább]

Oly közel húzott magához a sors, hogy szinte megérinthettem a lelkét. Egyet sajnálok, hogy nem hallhattam milyen dallamot ver a szíve, mert az enyém elnyomott mindent –    

  nézek az égreaz idejét sem tudom miótatalán órák is elteltek azótahogy a hamvadó t?z utolsószikrái is mind kihunytakkezemmel keresem elillant melegéts hallgatom az éjszakabeszédes csöndjét körös-körül erd?bársonyos sötétbenfinom nesz surranásnéma szárnyak rikoltásaztán újra csendde mégse mert valami rám száll [… Tovább]

Füstbe borult az éj, útra kél a kéj, Hullámzó légben ég? szembogarak. Benne a világegyetem súlyos, mély Igazságai halkan eloszlanak.   Fülledt szoknya- csupa nyári sejtelem, Papucsod ékkövén enyém a remény. Lelkünk az összes vihart átívelte, nem? S mégis csak [… Tovább]