Anno 1997. Szalay Bori szerzői néven jelent meg
Bárhová nézek,
csak azt érzem:
a két szemem könnyel telt,
azon át úszik a világ;
elmosódott képek,
csak sziluettek jelennek meg
s a színek is megfakulnak.
Hol suhan most a nyárvégi
napsugár-sárga, vajon él-e
vidám villanása?
A szeptemberi, tüzes, illattal teli
barna – olyan barna, mint a
szemed – hol találom azt a színt?
Keresem a mogyoróágak között,
keresem a fa odvában,
keresem a kertek, a dombok alján,
keresem a szívem aranybarna fényét:
a körteszínt,
a hulló falevélszínt.
Elvitted magaddal észrevétlen,
pajkosan, a lelkedbe-rejtetten
és nálad maradt az összes szín
s amíg vissza nem jössz, csak
vizes, homályos, lucskos képű
a világ.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:15 :: Rózsa Ibolya
