Rózsa Ibolya : Fessél nekem aranybarnát!

Anno 1997. Szalay Bori szerzői néven jelent meg

 

Bárhová nézek,

csak azt érzem:

a két szemem könnyel telt,

azon át úszik a világ;

elmosódott képek,

csak sziluettek jelennek meg

s a színek is megfakulnak.

Hol suhan most a nyárvégi

napsugár-sárga, vajon él-e

vidám villanása?

A szeptemberi, tüzes, illattal teli

barna – olyan barna, mint a

szemed – hol találom azt a színt?

Keresem a mogyoróágak között,

keresem a fa odvában,

keresem a kertek, a dombok alján,

keresem a szívem aranybarna fényét:

a körteszínt,

a hulló falevélszínt.

Elvitted magaddal észrevétlen,

pajkosan, a lelkedbe-rejtetten

és nálad maradt az összes szín

s amíg vissza nem jössz, csak

vizes, homályos, lucskos képű

a világ.

 

Legutóbb szerkesztette - Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 112 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/