Tóth Zsuzsa : In Memoriam

In Memoriam

 

Belesimulok a múltnak ködébe,
majd felidézem mozdulataid.
Mindet jól ismerem…
– Istenem!
Nincs többé találkozás,
csak emlékezés,
s az összekulcsolt ujjaimra
rálehelt, rásuttogott ima.
– Üt a szívem.
Lüktetését hallom.
Már csak ez tartozik  hozzám,
ez a gyengén doboló visszhang,
mi bel?lem kiszakad,
majd elnyeli a csönd…
Sehol se vagy, és mindenhol vagy.
– Hívlak!
Fények az arcodon, szemeden,
hiszem!
 – Egyszer újra látom.
S akkor, mikor újra látlak,
majd nem lesz több félelem.
In Memoriam:
– Rád emlékezem.

Legutóbb szerkesztette - Tóth Zsuzsa
Szerző Tóth Zsuzsa 26 Írás
Magamról csak annyit,52 éves vagyok,elvált.Két felnőtt gyermekem van. Nagyon szeretem a verset akár olvasni,akár írni. A vers,az érzéseim legkifejezőbb formája.