halott vagy élettelen vázra gonddal épített húsfalak rongya csak kártyavár- úrnő! szomjad vért kíván rothadó húsod helyett friss, feszes testeket tükröd rég összezúztad hetedhét ország egyetlen hercege sem jő az idő egyre pereg múlsz kártyavár- úrnő! magadra maradsz hamis [… Tovább]
Elken?dik léptem,az utca gócának szerve vagyokszemem fényesíti fizetségem,egy állomás lámpafénye minden vagyonom. Talpam csuklik a csutakos járdán,árván permetez az es?megmosdatom tekintetem síkos hátán,kigyullad a villanypóznás városi erd?. Kócolja szell? arcom élét,hanyatlik a csönd, gyomromba nyeltemfogaimmal minden ember közömbösségét,ízes [… Tovább]
másik zene szól maynard szalóki helyett kígyók az ujjaim billentyűzetet bekebelezni készek görbe, egyenes de vétek tökéletes kört rajzolsz csodásan remegő a hangod “Muhammad-et” együtt csilingelni csak veled éri meg bocsánat ezt tán senki sem [… Tovább]
emlékezések hulló levelei a postaládában – mai élmény Mottó: “Már csak a homloka látszik a napnak,kócos selyemhaját fésüli a fény.” Abonyi Attila: Naplemente futunk a parton csóvák a fák között unokatestvérem és én küll?kön lépkedünk míg odakint a part kékl? [… Tovább]
Köszönök neked tizenhét évet, kifordulásom magamból, másba – ki bárhol találhattam volna vigaszt, megleltem lassan az elmúlásban. Gyermekek n?ttek bel?lünk sorra, testvérré lettünk – félig – messzir?l, s tudjuk: nem csupasz a másik sorsa; gének s történet szól kir?l-kir?l. [… Tovább]
Szabadtéri próbát tart az élet, kellékeket ráncigál a szél, kontyot kócol, hanyatt fektet széket, leröpít fejünkről műbabért, királylányról lehull legszebb éke, több szereplőn fakó a ruha, ketchup-lé a királyasszony vére, s közelebbről nem hű gesztusa, [… Tovább]
(Rendhagyó altató) Betűvető széltáltosod már a párnád a vánkosod nyargalósdi álomhajsza pecsétje lesz a kor rajza csillagokban égi nászban elbűvölnek leigáznak mikor némán elszenderül vén Hold taván meg se rezdül míg formázod ring és hajszol vele ébredsz vele [… Tovább]
Sosem a poggyász az, ami nehéz… Anyák könnyeit?l nehéz az út. Férfitalpak alatt forog a föld, de ?k nem látják, csak a kisfiút. Anyám arcát, az otthon szagát zsebemben hoztam, ?rzöm idebenn. Ha nem lenne otthon, hova jó hazatérni: [… Tovább]
* Harmatcseppet gyűjtögettél, igazgyöngyként dédelgettél, azóta sem fürösztöttek harmatcseppben, törölgettek napsugárnak narancssárga langy-fényében. Ha behunyom mindkét szemem van harmatcsepp, van napsugár, dédelgetés simogatás, mindezt, persze, csak én érzem, messze mentél, vagy talán nem is lét ez tél.
* A napokban megjelent Alsó-permutai Atanász Ákos /Az arany szőlőindák címmel kitüntetett babérkoszorús költő, A Csillogó Tekintetek /valami piszok ment a szemembe és a lelkembe/ (nagyon)Zárt Költői Társaság beltagja, az Angyali Poéték köztünk élő hírnöke, [… Tovább]
“A város, amelyet olyan tisztán láttunk a napfényben, egyszerre egy ronda füstfolttá változott. Teljesen elt?nt a füst- és t?ztakaró alatt”Paul Warfield Tibbets Szakura no Hana (Cseresznyevirág) 1945. augusztus hatodikán, hétf?n reggel, nyolc óra tizenhárom perckor született Hiroshima városában. Két perccel és [… Tovább]
Én nem akarom elhinni, hogy rossz bordára szőttek, már hogy is adott volna anyám bóvlit a jövőnek! Munkaasztalán a létnek gondos kezek gyúrtak, hinnem kell, hogy felénél sem tartok még az útnak! Meg kell törölnöm a talpam, ráragadt [… Tovább]
