A napokban megjelent Alsó-permutai Atanász Ákos /Az arany szőlőindák címmel kitüntetett babérkoszorús költő,
A Csillogó Tekintetek /valami piszok ment a szemembe és a lelkembe/ (nagyon)Zárt Költői Társaság beltagja,
az Angyali Poéték köztünk élő hírnöke,
az Isten Én Vagyok Klub gyakorlati meditálója,
az MTA legeslegkülsőbb sztratoszférikus közírója,
a Magyar PENge Éles Club 134. sorszámot viselő társelnöke,
a Víz Vízkövet Növetsz Ezért Sört Iszom folyamatosan vedelők asztalalatti tagja,
a Bazdmeg Rozi Beszíjé Mán Magyarul tevékeny nyelvújítója,
az Önkéntes Vér-és Mérvadók doaenje,
korábbi szakmája szerint kazánkovács-és-nőgyógyász,
egykori kisdobos és úttörő/
új verseskötete, benne a címadó — költészetünkben új utakat nyitó –
LÁPI SERTÉS HÚSZAT FIALT
szonettjével.
Az ország /mit az ország — az egész világ/ lélegzetvisszafojtva várta már élő klasszikusunk hosszú vajúdását követően ezt a világirodalmi remekművet, mely előtt minden élő és halott költő is fejet fog hajtani /kivéve azokat akiket lefejeztek, valamint Villont mivel ő még mindig a kötélen lóg aszongyák/, mert ennél jobbat senki nem alkotott és nem fog alkotni míg a Föld nem zuhan a Napba /számításaim szerint 6 millió év múlva, úgyhogy a jövő hónapra még meg kell vennem a gyereknek a buszbérletet és be is kell fizetnem a villanyszámlát, mert kikapcsolják a nyomorultak/.
Olvassuk hát áhítattal e remeket:
Alsó-permutai Atanász Ákos:
LÁPI SERTÉS HUSZAT FIALT
Gondolati síktól elrugaszkodott
valóság, a túlhízott lápi sertés
kínok nagy kínja között a teremtés
csodájaként sok új életet hozott
s rögvest mindjárt húszat, nem adta alább
és mivel mindig trifurt tápot habzsolt
sok életet a gazda elé pakolt
ki maga sem bírta nyugodtan tovább
könnyre fakadt, áldta Isten jóságát
lelkében békét teremtve, szép nejét
megölelte, megpaskolta valagát
s máris számolt, tizenöt jól eladva
és indulhat gyorsan a Bermudákra
öt pedig meghízva lesz felzabálva.
Nem érzem magam méltónak, hogy szegényes szókincsemmel kifejezzem azt a nagyrabecsülésem, amit még soha költemény iránt nem éreztem, helyette most az elragadtatott kritikákból idézek. A kritikákat nem tematizáltam, ezzel is bemutatva, hogy Alsó-permutai Atanász Ákos gondolatisága a létező világ minden szegmensét megérintette és a meghatározza a világ további menetét. Minthogy egyúttal oknyomozó riporter is vagyok, közlök néhány elfogott sms-t, mail-t, és lehallgatott telefonbeszélgetést is rámutatva az emberi irigység és rosszindulat mérhetetlenségére. Mert nekem a legeslegmegszentségteleníthetetlenebb elvem: TELJES KÖRŰ LEGYEN A TÁJÉKOZTATÁS.
Kőpados-Hervadó Hugó — a felsőfüzesi plábánia gyakorló hitszónoka, az Isten Faszilánkos Keresztjét Hordozzuk lap irodalmi rovatának tollnoka:
— Alsó-permutai Atanász Ákos ismét tanúbizonyságot tett mély vallásosságáról és Isten jóságát dicsérte az anyagi valóság teremtésében. Az egyházi zsinat már napirendjére tőzte Ákos barátunk szentté avatásának kérdését… bár némi ellenérzést tapasztalunk a Vatikán részéről, de végül is neki majd fejet kell hajtani a költő-óriás előtt. /Aki még nem fizette be a negyedéves egyház adót, az pótolja sürgősen, mert kiátkozom azannyaúristenit a zsugorijának/!
Söreg Béla gazdász, a Kövér Mangalicák Mint a Teremtés Csodái állattenyésztési lap közírója:
— Alsó-permutai Atanász Ákos nem tagadja meg önmagát és lelkes pártolója a sertéstenyésztésnek, elkötelezett híve a magyar felsőbbrendű disznó-kultusznak.
Csak gratulálni tudunk ismét emberfeletti teljesítményéhez. /Másoknak: az öcsém gazdászboltjában még sok mázsa trifurt takarmány van, vigyétek már, mert ráromlik/!
/egy elfogott mail Söreg úr és a költő levelezéséből/: — bazmag Ákos, nem ugattam, hogy mangalicákról írj? Máskor mutasd meg, mit írtál, mert ez így nem lesz jó. Ha már bebasztál, mindent elfejtesz, tudtam én, hogy most is baj lesz. Az Ilka meg le fogja csavarni a tököd, mer megin belehánytál a dagasztó teknőjébe. Na, azé megy a szokásos heti tíz kila mangalica hús, zabálj hülye-gyerek!
Lankadt Ödömér az Ifjú Titánok Sajnos Még Messze Járnak a Parnasszustól irodalmi antológia szerkesztője, volt Ifjugárdista:
— Mester! Leborulunk az Ön nagysága előtt. Több társammal kollektív öngyilkosságot forgatunk a fejünkben, mert az Ön költői nagyságát soha meg sem közelíthetjük ezért hát élnünk sem érdemes. Engedje meg, hogy minden nap száz szál vörös rózsával fejezzük ki hódolatunkat az ön utólérhetetlen alkotói nagysága előtt térdre borulva.
/Alsó-permutai Atanász Ákos telefon beszélgetéséből melyet Lankadt Ödömérrel folytatott/:
— bazd meg öcsi a rózsáid, nekem napi tíz üveg kőbányai homályost hozz, a rózsákat meg etesd meg a Söreg disznóival!
Krenfeld Obertúr Joachim, az ősmagyar Etimológiai és Tiszta Magyar Származás Egylet fővédnöke:
— Alsó-permutai Atanász Ákos ismét igazolta ősmagyar származását, melyre utal versében az ősmagyar láp említése, mégha disznó összefüggésben is. Javaslom az elnökségünknek, hogy nevét székházunk falán egy márványtáblán örökítsük meg az utókornak.
/Levélrészlet Krenfeld úr egyik leveléből amit az unokahúgának írt/:
— na figyelj, te hülye kurva. Mondd már meg annak a hímringyó barátodnak, hogy fizesse a székházunkra felvett jelzálog hitel részleteit, mert a tökét szét fogom rúgni. A büdös picsába, már árverezéssel fenyegetnek. Mentek a börtönbe… a fene enné meg, mellém…/
Egy írótárssal folytatott… általam lehallgatott beszélgetése — a partnere Kohéziós Károly esszéista:
— Károly: — na mivan, már megint a disznószarban fetrengtél? Minek iszol annyit? A segged kinyalják! Hogy tudsz te mindenkit lefizetni? Ha annyi pénzed van, megadhatnád már a harminc éve kért ötezer forintot. Eljut az agyadig, vagy megint be vagy rúgva?
Ákos: — dögölj meg!
Kedves olvasóim! Továbbra is figyelemmel kísérem nagy költőnk zseniális versének életét és folyamatosan tájékoztatom Önöket. Mindenkinek szép napot jobbra, balra, középre.
/a fenébe is, mindjárt bezár a posta és még TV díjat és a NET előfizetést is be kell fizetnem, mert már három hónappal tartozok. Ha kikapcsolják, hova fogom irkálni a baromságaimat? /
