Vers

Csöndbe vészek

Igen, kicsit csöndbe vészek. El?re még nem tudom meddig, de a lényeg, hogy remélhet?leg nem oly sokat leszek távol.   Ó, én ma úgy vélem,utcafronttal állok hadbanvárosok-közhelyek,nyelik rendre szavam. Esszét hagyni nem fogok már,elalélok csendes rímbenszürkés cigarettafüstös,költészetben. Dics? gondolatoknem lapoznak [… Tovább]

Vers

Csillagles

    Sarokba szorított este. Székláb koppan, Világok robbanása a színpadon.   Álmodom magam.   Örvénylik idő és szó, tenyerem alatt ívelő macskahát az ínség. Hitvány szemek, hiányjelek mindenütt .   Lassan visszatér a nyár.   Fehérre perzsel és elveszejt [… Tovább]

Egyéb

Reggeli gondolatok

Távol az otthonomtól… *     Fény pásztázza az ablakkeretet, lassan belopakodik hozzám, helyet sem kér, mellettem táncol, körülöttem mosolyog, kávémnak aranybarna színét megcsillantja. Kevergetem a sötét italt. Még álmos vagyok, s ügyetlen. A csésze arany szegélyén ott csillog, remeg [… Tovább]

Kisregény

A festő és a lánya – 16.

*   Cóbelék, miután elcsitultak a harcok és az élet kezdett visszazökkenni a napi kerékvágásba, összeültek, hogy megtárgyalják a teendőket. Istvánnak még a háború kitörése előtt 32.–ben megszületett a fia, aki szintén az István nevet kapta. A ház lakhatóvá tétele [… Tovább]

Fordítás

Oscar Wilde: Szonett

A bulgáriai keresztények lemészárlására Krisztusom, Te tényleg élsz? Vagy csontjaid Még mindig rejti az a sziklasírbolt? S feltámadásod csak annak álma volt, Ki Téged imád, s vezekli b?neit? Itt szörny? gyász s jajkiáltás hallatszik, S hív? papokat gyilkoltak halomra, Nem [… Tovább]

Esszé

Vertigo

Vertigo1     „Nemcsak passzív szerepl?i, de aktív szerz?i vagyunk életünknek” /Müller Péter: Gondviselés!     A duisburgi alagútban összetaposott véres testek, szétszórt fecskend?k hevernek. A Love Parade Fesztivál huszonegy áldozata feküdt ott.    Rainer ül ágyán, a semmibe bámul, [… Tovább]

Toronyest

TORNYOSULTUNK 201O. AUGUSZTUS 7. KECEL

* Hosszú várakozás után elérkezett ez a nap. A szervezők lázasan készültek, hogy minden sikerüljön. Lassan a Toronylakók is megérkeztek. A Toronyest program előtt a helyi kiállítótetemben a nyári kerámia és tűzzománc tábor alkotásaiból nyílt kiállítás megnyitójára került sor. A [… Tovább]

Novella

A kocsmában

“Kopottas ruhák, pergő vakolat, húgyszagú bejárók. A nyolcvanas évek Magyarországa. Cikázó tekintetű jasszok, strichelő kurvák, sötétség az utcákon és a fejekben” *       Ballagtam az utcán, és olyan rohadt meleg volt, hogy az izzadság az orrom hegyéről sokadszorra [… Tovább]

Vers

Megalázottak és megszomorítottak

  Szelíd tavaszi nap kísérti meg lényem, szélsebesen fúj, serény fordulattal bekebelez, kitaposott pázsitra léptem, a nagyság a tátongó gödör mélyén semmissé lesz, földigiliszta féregmozgást végez, a fény ereje gyenge, testem fázik, zaklatottság lávája megkörnyékez. Nem minden az, aminek látszik! [… Tovább]

Vers

Renoir vásznán

Narancsban kanyarog az ecset.   A leláncolt sugár izzó vörösben lobban.   Színek zenéje lélegzik feletted, hajába rózsát t?z? lány mosolya felh?k válláról integet.   Testek puha gyertyája olvad. Jelenés az égen. Mohó ígéret, megnyílt ölelés, sarjadó ige a teremtésen. [… Tovább]

Vers

Hála

Formaélet, életforma, Szerteröppent és összezárt.Ketten voltak egy csokorban,Egy fiú és egy szép leány. Lopva mentek, surranással,Várták, amíg hátranéznek,Lábuk alatt omlott a nász.Megtelt élettel a fészek, Kérték, legyen mindörökre.Néz? szemmel, látva, sírva,Egymás sajgó kezét fogónNéztek a hanali pírba. Két emberb?l egy [… Tovább]