Nap: 2010.08.19.

  Reggel, ha dolgozni indulok, szeret?m megcsókolja számat. Olyankor a gyufák mérge nem keser? és nincs bennem bánat.   Pedig mosolyunk egyre nehezül, nagy buszokkal indulunk fájni. Forintok alatt keressük, mit csak otthon lehet megtalálni.   Az este szül csupán [… Tovább]

  ma minden mosolytalan hideg ez a nyár tekinteted áthatol a bőrömön érintésed fáj   “öt perc után mindenki menekül magától” én már egy elsuhanó pillanat után

tegnap akartam a tökéletes verset, mit káosz ki nem kezdhet, s fejben az egész – már makulátlan kész is volt, bár írás hibázhat, de pontosabb lehet az életnél: bel?l’ lett fölé n?tt gondolat – a tökéletes verset akartam tegnap, mit [… Tovább]

Négy év telt el, s mi mégmindig borzongva emlékezünka kezdetekre,amikor még ésszel fel nem fogtuk,akár tagadhattuk volna, hisz nem értettük,mi ez és mi végre… Csak valami megfejthetetlen,gyöngéden erős ösztönnel kerestüka másikat magunkban,mert nem akartuk, hogy életünkelmúljon csak úgy, a másik [… Tovább]

     A xanax sem gyógyít, émelyg? álmok narkomán szere szerve a valótlanságnak itt, vagy csak annak képzete.  Sikolyt kántálnak az utca gyomrán, várom, nyelje el a csönd, hogy kibélelje ?ket némán, az utcasarok utáni közöny.  Apróra szelt id?mben állva, zsírját növeszti a panasz kés?i vérlázító lárma, téged, csak [… Tovább]

Hanyatló bort iszok, a legjobbat, mit kapni lehet. A savak még élnek, az illatok még színekkel beszélnek, ám a tudat: kortyaim – halottak… Elnézem az olajos csillogást; szépen úszik a fény a vörös-tiszta folyadékban, s százfelé veri vissza… Ma még. [… Tovább]

Saját fotó       Bolond zene üvölt, foglyok támolyognak, kétszázhetven hektárt hóhérdrótok fognak,   talpunk mezítelen, forróságtól bömböl, kavicsok porladnak sárrá száraz könnyt?l.   Száznegyvennégy bódé jaj-hullámtól  hangos. – Megdobnak kövekkel?  Tarts oda két arcod! –   Hisz az [… Tovább]

Kék párában úszik a levendula-szín ének, igét hirdet a vár, itt nem f?znek buja szirének.   A gyermek, ki fatornyos házban kergette a szelet, petrencés rudat emelve ringatta vállán az eget.   Ilon’ apró volt, de elszánt, szemébe olvadt Szinnyei [… Tovább]

Gyere, vedd el mindenem, feszíts fel, legyek kagylóhéj ajkaid között. Testem nyitott könyv, ujjaid alá simult szavak halmaza, neked sóhajtson imát, legyél gyöngyhalász, merülj belém. Köréd fonódom, leszek borostyán, s te a ház éhező koldusnak éltető falás gyere, légy oltáromon [… Tovább]