Vers

Hajnali végzés

nem tud két létben Mottó: “csendcafatok lógnak rólad, és ez így megy a kiteljesedésig.” P. Gy.: Harapás aki nem fog feln?ni a léte mégsem lehet a semmi mert a semmi nem tud két létben fájni ahol egyszerre önt el a gyönyör [… Tovább]

Vers

Ledér idő

Porcelán-sápadt arcom fürkészed, szemed parazsa izzik. Emlékképet kutat agyad, tekinteted szépít. Steril fal választ el, az ablak fehér négyzet, Csak ujjainkat érintjük az ablaküveghez. Frézia csokrod sárga színe éltet a korlátozó bezártság-szigeten, Virágterápiád gyógyít, de a ledér időt hasztalan keresem. [… Tovább]

Vers

Most is …

Most is figyellekvirágzik köztünk még a csendHol lilahol csak színtelenMost isEr?senRád… semmi félelmetesre– pamlag alá söpörtem a szörnyeket –MaMostcsak illatodras vállad ívére FigyelekItt hagytadNem hiányzik?Mostitt van velemPamlagKanapéSzófaegyre megyPoshadt vízcseppek gördülnekHajnal sír az ablakonMost isMikor utamba aranylófellegetcibál a reggelMost isKörvonalakkalkerget?zik a [… Tovább]

Novella

Végs? megoldás

     A szoba, valamivel kisebb volt, mint otthon. Két hever?, egy-egy éjjeliszekrénnyel, ruhásszekrény, két fotel, közte dohányzóasztal. A sarokban virágállvány. Miel?tt leült a fotelba, kinézett az ablakon. Pár méterre az épülett?l, egy bels? keskeny poros úttest húzódott. A másik [… Tovább]

Vers

Messzire futottam

Kötelet az ártatlan nyakán. Ragasztóval lezárt szájat. Fulladtam és reszkettem, anyám, nem tudtam, hogy neked fájhat.  Még mindig vele együtt lógok. Hánykódom keserves szaván, de aki hitte, nem volt boldog, szerethetett engem, anyám ?  Messzire futottam, és hazám barbárok mocskos városa, ne kísérj, csak csókolj még anyám: Elmennék [… Tovább]

Vers

Holdtölte

Jánoska Alíznak szeretettel       mottó: “Te magad egy vagy az úttal, céllal. Nincs semminek Kín-kezdete, baj-vége. Életed egésze Nem több mint Halálod ezredrésze” – Iszlai Zoltán: Törvénnyé vált élet       reggel óta közelít a szerelem léptei [… Tovább]

Egyéb

Az ember a legerősebb?

    Éva hat éves unokája cserfes, tündéri kislány. A szünidőben sok időt töltenek együtt. A nagymama minden alkalmat megragad, hogy tanítgassa a kicsit erre-arra, s ezt azért is fontosnak tartja, mert nem nézi jó szemmel, hogy a gyerek otthon [… Tovább]

Vers

Ha rám nézel szépen

*     Ha rám nézel szépen, gondoktól barázdált lelkemből gyermeki mosoly tör fel. Ne higgy a szemednek! Táncba viszlek, veszettül pörgetlek, kegyetlenül követellek, elcsábítalak, vágyakat keltek testedben, utána elhagylak, rádripakodok, ha kell, ha nem, mert ilyenkor, a gyehenna tüze [… Tovább]

Vers

Csillagéhesen

Kővé vált a napfény s árnya testemre sziklákat görget megfagyott a tenger árja holt virasztja az élőket   Élesre fent pengevágyak kicsorbultak bordáim közt széthullt a tér csak magának őrzi a megkéselt időt   Élek s ez halállal felér hogy [… Tovább]

Vers

Augusztus keblén

Szemem élét a táv takarja,harmatos gyöngynedvek tapadnak lencséimrelelkemet áthatja,az éj csillámos verejtéke.   Ölembe kotrom én mostaz összes ?zött vad vágyamat,ajkamra zárom a vámost,az egyetlen n?t, ki számon kérhet vádat;kire augusztusi csillagfénnyel hullámzik a bánat.      

Vers

Hátrányosan halmozott helyzetek

Épít?kockát épít?kockára tettem.Kés?bb – ahogy növekedtem –épít?k? épít?k?re helyeztetett.Er?s, vaskos falakra vágytam,hogy rejt?zködhessem menedékükben.Tágas, nagy kapukkal északra, délre,nyugat felé és keletre. Meneküléshez.Buddha és Krisztus mondta: „szeretet!”Hát beépítettem falaimba a szeretetet.Hej, be sok szépen izzó gy?lölködéstkaptam cserébe. Tán rossz helyenhalmoztam fel [… Tovább]

Vers

Aratás

Már este előkészülőben voltak, a rozsszalmából kötelet sodortak, a szalma elébb jó ideig ázott, hogy ne törjék az erős mozdulások, a kasza fenve, markot les a sarló, és meztéllábról álmodik a tarló, lepihenőzve várták, nyugva bajjal, hogyan ébreszti szándékuk a [… Tovább]

Vers

Sötét

  Salétromot borzongó sötét folyosók.   Viszlek magammal, elég a vérszegény ígéretekből, te fehéren-feketén kellesz, ahogy lehunyod szemem és duruzsolva kandallót hazudsz… átkozott, aki bizonyos, én hinni akarok benned.   Végsőkig lassult szívdobbanások.   Fejszényi idill, túlhordott csodák a tőke [… Tovább]

Vers

Pocsolyák fenekén

Koszos pocsolyák fenekén ragyog magyarságunk, felesleges a szó. Így haza nélkül hiábavaló megkérdezni: tényleg magyar vagyok?   Ha van istenünk: talán megbocsát. Az évek lusta mérge lassan öl, ha éhezel, kurva mindegy, kit?l kapod meg az utolsó vacsorád.   Inged [… Tovább]

Vers

Valaki fut

  Énekel a göndör bolond,  lódobogás és pribékek, valaki fut.  Kinn a sötétbarna éjben  az ördög táncoltatja meg  a falut.  Es?cseppben hánykódik a tenger,  eladó egy menekül? ember. Arca finom  bíborába öltözzött a hajnal,  vajúdik és reszket az avarral – [… Tovább]