Nap: 2010.08.04.

nem tud két létben Mottó: “csendcafatok lógnak rólad, és ez így megy a kiteljesedésig.” P. Gy.: Harapás aki nem fog feln?ni a léte mégsem lehet a semmi mert a semmi nem tud két létben fájni ahol egyszerre önt el a gyönyör [… Tovább]

Porcelán-sápadt arcom fürkészed, szemed parazsa izzik. Emlékképet kutat agyad, tekinteted szépít. Steril fal választ el, az ablak fehér négyzet, Csak ujjainkat érintjük az ablaküveghez. Frézia csokrod sárga színe éltet a korlátozó bezártság-szigeten, Virágterápiád gyógyít, de a ledér időt hasztalan keresem. [… Tovább]

Most is figyellekvirágzik köztünk még a csendHol lilahol csak színtelenMost isEr?senRád… semmi félelmetesre– pamlag alá söpörtem a szörnyeket –MaMostcsak illatodras vállad ívére FigyelekItt hagytadNem hiányzik?Mostitt van velemPamlagKanapéSzófaegyre megyPoshadt vízcseppek gördülnekHajnal sír az ablakonMost isMikor utamba aranylófellegetcibál a reggelMost isKörvonalakkalkerget?zik a [… Tovább]

Kötelet az ártatlan nyakán. Ragasztóval lezárt szájat. Fulladtam és reszkettem, anyám, nem tudtam, hogy neked fájhat.  Még mindig vele együtt lógok. Hánykódom keserves szaván, de aki hitte, nem volt boldog, szerethetett engem, anyám ?  Messzire futottam, és hazám barbárok mocskos városa, ne kísérj, csak csókolj még anyám: Elmennék [… Tovább]

*     Ha rám nézel szépen, gondoktól barázdált lelkemből gyermeki mosoly tör fel. Ne higgy a szemednek! Táncba viszlek, veszettül pörgetlek, kegyetlenül követellek, elcsábítalak, vágyakat keltek testedben, utána elhagylak, rádripakodok, ha kell, ha nem, mert ilyenkor, a gyehenna tüze [… Tovább]

Kővé vált a napfény s árnya testemre sziklákat görget megfagyott a tenger árja holt virasztja az élőket   Élesre fent pengevágyak kicsorbultak bordáim közt széthullt a tér csak magának őrzi a megkéselt időt   Élek s ez halállal felér hogy [… Tovább]

Szemem élét a táv takarja,harmatos gyöngynedvek tapadnak lencséimrelelkemet áthatja,az éj csillámos verejtéke.   Ölembe kotrom én mostaz összes ?zött vad vágyamat,ajkamra zárom a vámost,az egyetlen n?t, ki számon kérhet vádat;kire augusztusi csillagfénnyel hullámzik a bánat.      

Már este előkészülőben voltak, a rozsszalmából kötelet sodortak, a szalma elébb jó ideig ázott, hogy ne törjék az erős mozdulások, a kasza fenve, markot les a sarló, és meztéllábról álmodik a tarló, lepihenőzve várták, nyugva bajjal, hogyan ébreszti szándékuk a [… Tovább]

Koszos pocsolyák fenekén ragyog magyarságunk, felesleges a szó. Így haza nélkül hiábavaló megkérdezni: tényleg magyar vagyok?   Ha van istenünk: talán megbocsát. Az évek lusta mérge lassan öl, ha éhezel, kurva mindegy, kit?l kapod meg az utolsó vacsorád.   Inged [… Tovább]

  Énekel a göndör bolond,  lódobogás és pribékek, valaki fut.  Kinn a sötétbarna éjben  az ördög táncoltatja meg  a falut.  Es?cseppben hánykódik a tenger,  eladó egy menekül? ember. Arca finom  bíborába öltözzött a hajnal,  vajúdik és reszket az avarral – [… Tovább]