Böröczki Mihály - Mityka : Aratás

Már este előkészülőben voltak,

a rozsszalmából kötelet sodortak,

a szalma elébb jó ideig ázott,

hogy ne törjék az erős mozdulások,

a kasza fenve, markot les a sarló,

és meztéllábról álmodik a tarló,

lepihenőzve várták, nyugva bajjal,

hogyan ébreszti szándékuk a hajnal,

én este már a követőjét tudtam,

úgy álmodtam, hogy alig is aludtam,

és jött a kasza íves suhogása,

a szálanként hasaló búza sárga,

s mint aki Istent kérte napra kölcsön,

lágy ritmus ringott marékban a földön,

s hogy maradjon a kalász-sárga nyárból,

az izzó nap is vesztett iramából,

kész csoda volt meghajladozva menni,

s mert én se, így hát nem fáradt el senki,

már nem emlékszem rá, hogy épp lelépték,

de pont középre húzódott a mérték,

s a hajnaltól az estig tartó béke

vegyült a tarlót őriző kepékbe,

a tábla végén kilestem a fákat,

hogy miként őrzik tikkadtan az árnyat,

a tövüknél kis öblöt földbe véstek

a vizet bújtató cserépedénynek,

én szóra vittem, lesve hogyan békül

a porba mártott arc a hűs edénytől,

a munka ment, a verő nap se bánta,

hogy rákapott az izzadtság szagára,

a csöndet lestem, s nem értettem végképp

a nagy fáradtság hogyan is lett szépség,

és haza tájt csak két tehenünk tudta,

hogy miként kapott szekerünk az útra,

és mint akik a felhők szélén járnak,

friss fuvallatnak éreztem az ágyat.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.08.04. @ 07:13 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.