Nap: 2010.08.21.

Melyik az a nap, amikor boldog voltál, Melyik az a lány, akivel akkor jártál, Melyik az az élet, amit akkor éltél; Mondjad, melyik életedet éled mostan?   Hova lépsz, ha megtudod, hogy hegytet? volt, Hova tovább minden már lefele vinne, [… Tovább]

  Kiírlak magamból, fehér papírra hányom felgyülemlett keserveim, de a hányinger marad, nyelőcsövem marja most mondd meg végre: hogy szabaduljak ízedtől? Belém maródott foszlányaid csonkolt idegcafatok, amputált végtagom vagy, fájsz, roncs vagyok tőled, nélküled.

Apropo Seres László: Szerelmeink c. verse Óvodai székek nyikorognak, fiú súg – Láttam a pillangódat, megmutassam a fullánkom? Ne! – rázza fürtös fejét Kata. Ugyan, csak kis idő, úgyis rád repülök… – De én nem akarom! Jövőre az iskolában Anna, [… Tovább]

    Kéznyomokkal pihen a lelkem,apró jelvény lett a szívkit?ztelek mellkasomra érzelem,ma a hiány piros bet?kkel ír. Tarló tenyészt borút,lassú taktust ver az éreloszlatnám én a gyanút,hogy az élet semmit sem ér. Kinn vörösbegy csipog,a tranzisztor zizzenáramkör a horog,kifogta az [… Tovább]

kezeim fából faragott tagok. ujjaim közt a csöndmár nem virágzik szót,körmöm alá gy?ltrozsillatú tegnapomelfeledett siráma. rájöttem: ereim sárból tapasztottvezetékek −mondd,mit érek,ha nincs vér,és nincs lélek;csak a csontok vannak. én elmeséltem volnaa hegyeket,a folyót,bölcs?ben a síró babát,a lábhoz güzsöröd? ebet… elmeséltem [… Tovább]

  Székelykapun át… Most avatják a k?szikla-emlékm?vet.   Polgármester és pap beszél.   Kis tömeg hallgatja.   Még nem éltünk, mikor készült a tollcsapással öt felé pattintott k?szikla.   Az Emlékm? öt részén külön kis nemesfém-táblák, rajta számok: százezrek, milliók. [… Tovább]