Nap: 2010.08.26.

      Szájból mert közöny,sárcsomós mederbe fulladthírre vert közlöny,alanyra pukkadt. Kikopott tudattal,elnyelt eszmékkel,szárnyra tárt kulcscsonttal,mégsem érdemmel. Rontom friss bet?im,ropognak papírongondolat – kürtjeim hörögnek fel torkomon. Hogy maszatos érvek,penészes ömlengések martak –és lényegül a lélek,dohos szavak halnak. F?szeres illatokat,talppal szedek [… Tovább]

a kerítés túloldalán… szabadság? 1.0 a kerítés túloldalán‘rabként’ álltál.láttam szemedben:valami csodára vártál…   2010. augusztus  

túl a horizonton szabadság… szabadság? 2.0 túl a horizonton szabadság:szánalmas tekintet vetül.szemedben a biztos és abizonytalan vegyül… 2010. augusztus 25.  

viszlátviszlátköszönök mindent ami jó volt hogy tartottál sokra és karodban azért is hogy ne én legyekakit elfeled a világ és hogy szerettél és mindenéjszakát mikor gyerek lettem szárnyalni de féltemkanál levesemben is vihart kavartam köszönöm hogysok volt minden még ha [… Tovább]

      És végül eljött érted a lövés … (John Lennon halálára)     És végül eljött érted a lövés Mily hatalom meghosszabbított keze A téboly-csicskás, s a ravazdi ravasz, Hogy csak hat láb földdel fölötted éri be? Az alakzat feloszlott, de a park fái Szívbetéve már, hogy a dallam tengere Átbukva gallyakon új szó-gyümölcsöt olt – ?k a túlvilág asszony-négere. E zuhanás Ikaroszhoz méltó, ki Dalolt, hágott, röpült, s halt íly halált, A Nap-lövés arany dörrenetében Tenger-sírját maga-ásni  szállt. John pajtás iparkodj odaát, hisz Lucy a gyémántokkal új szeret?t keres. S a felpörgetett új sztárok fegyvere Roppanni készül: téged még egy halál csöve les.         1980

alighogy az ember feln? egyb?l veszne vissza tüzet rakna hogy valaki tanítsa   alig hogy az ember okos rájön az id? az ára áldozná be ha abból visszajárna   alig hogy az ember szerény máris álszerény lesz nehéz csendben magadban [… Tovább]

      A lét letorzulásaitelmém víziókban látta,mint festmény vásznait,a megalkotás készre tárta. Itt vagyunk, én és a világ,két külön álló részletvelem születtek hibák,de a természet tökéletesen kész lett. Teóriák rakta alaponvonom kérd?re a tervet,hogy mi emberek miért élünk gyarlón,s, [… Tovább]

Reszket az égbolt szikra a csillag éled a régvolt újra ha pirkad. Éjszaka tarts meg félek a fényt?l nincs hova mennem állok a lépcs?n. Aljas a napfény édes az álom látom a széken ülni a lányom. Sápad a Hold is [… Tovább]

Holdam – Napod tetejeNapom – Holdad erejeCsillag ezeregy szemeÉgi meder szerelmeSzapora szikrát szítparipák-patkó poraSzittya ág forgatagasereg-sürög osztagaKaptat moraj szakadéksír-serege korhadékÁrad-forrad semmiségezred ?si örökségTárt ormok term? méhedunna-tiszta pihe éhe,Hold karéja napsugárnaptáncot jár holdsugárSziporkázó sötétségcsillag csápos szüzességForgó torka összességrepít ütem – üresség…

    Ahogy eldobom e sima kavicsot,érzem, messze hajítom magamtólminden bánatom,pillanat törtrésze alatt egészenmás előjelt vesz minden, hófehérretisztul hangulatom.Hangok frissülnek, színek élénkülnek,mondatok terelgetik szó-gyermekeiket,napsugár játszik arcomon,mert itt vagy, kedves, mostantólnincs más, kulcs nélkül is magadnálőrzöd minden álmom.

      Felém úszol. Megringatod a partom. Ver öreg szívem. Mosolyt ül az arcom. S a tollba mondhatatlan ringatóba, mintha a túlpart lüktetése lógna.

A vihar elvonult. A fák a téren napfényben állnak. Langyos páracseppek tépett levelek könnye lehetne, ám a víz, csak víz. A képzelet messzire visz néha. A fa nem érez, s néma. Ha érez is, nem beszélhet róla, s ha beszél [… Tovább]