A lét letorzulásait
elmém víziókban látta,
mint festmény vásznait,
a megalkotás készre tárta.
Itt vagyunk, én és a világ,
két külön álló részlet
velem születtek hibák,
de a természet tökéletesen kész lett.
Teóriák rakta alapon
vonom kérd?re a tervet,
hogy mi emberek miért élünk gyarlón,
s, ha van isten;
miért huny rá szemet?
Jó és rossz relatív,
felcserélt szerepek játéka csupán
de – jó irány tart az ív,
mert az egyensúly tanítvány.
Tanít, mert így látható a különbség,
magunk ítélésével élve
mert taníthat – közömbösség,
jó megítélésre.
Kell a „jó és rossz”,
mert nincs ember e két rezgés nélkül,
de a jóból is lehet kosz,
ami alázatra nevel végül.
Így áll össze minden egységgé,
de a vízióm mást szólt;
hogy a mindenség lett egyé,
s isten egy – atomrobbanás volt.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.26. @ 11:21 :: Csonka János