Vers

Már szabad az út

Serfőző László 1959.03.31. -2010.08.12.         Még fedetlen mélyünkbe épp’ csak érkeztél, így elloholt a mezítlábas idő?   Annyi kérdés megválaszolatlan, soruk egyre  csak  egyre nő.   Köpenyeged hátunkra, lelked elénk terítetted rég, zsebét kiforgattad annak ott, de [… Tovább]

Hírek

Elhunyt Papp Árpád

A mediterrán országok nyelvén írt költemények egyik legjelent?sebb hazai m?fordítója 73 évet élt.   Papp Árpád Emlékezés vásznat fehérít? nagyanyámra   A kenderáztató tavak köré terítve már végszámra a vásznak:               a sárgásbarna rétek. Napfény fakítja színüket, szemerkél? es?kben áznak, [… Tovább]

Egyéb

Tarkólövés

  Odakint sűrűn esett a hó. December közepe volt, néhány ablakban karácsonyi gyermekrajzok, előtte az íróasztalon egy búcsúlevél. Nem volt megcímezve, a két macskán kívül nincs senkije. Valami ostoba kényszer vezette az ujjait, mikor papírra vetette. Az utolsó két sorban [… Tovább]

Novella

Szégyen

  És akkor is végigcsinálja egyedül, ha a fene fenét eszik is. Fészkeset. Nem fog szólni az anyjának, nem fog segítséget kérni, mert nem akarja későkamasz daccal végighallgatni a szentbeszédet. Nem mintha nem tudná, ezzel okozza a legnagyobb anyai fájdalmat. [… Tovább]

Vers

Nem az

  … a gyermekkor vége,amikor a szüleid egyedül küldenek le a boltba,hanem amikor észre sem veszed, hogy a kényelmetválasztod a szabadság helyett-  

Vers

Ne keress

Hold se fénylik, csillag sincsen, sötétségben ne keress. Gyáva lélek! Magam keresem meg, amit el sem vesztettem. Önmagamat, neked adtam, fényes nappal szíved helyett két karodba helyeztél. Karjaidban nincsen holdfény, csillag sincsen, sötétség van: ne keress!         [… Tovább]

Novella

Én itt tovább nem maradok!

Ahogy a diktatúra abroncsai lehullottak, felszínre törtek az elfojtott gyűlöletek, haragok, ellentétek… *     Gyöngyi apukája március 15-én a hajnali órákban végezte be földi pályafutását, sok szenvedés árán, negyvenöt évesen. Tüdődaganat végzett vele. A lánya szabadságot kért a munkahelyéről [… Tovább]

Vers

Fussunk még egy k?rt ! /18+/

  Szavakkal játszunk,teremtünk és temetünk,gyújtunk és oltunk,számolunk,sz?k markunk szorítjanem létez? vagyonunk,büszke p?rén ingünkszakítjuk a fagyot hozó szélbe,magunkat csodáljukés a tükörbe nézvenem értjük egy öntelt pofagúnyos vigyorgását,arcunkon ragyákat számolunk,mert ha nagyon akarunklátunk,s mily büszkék vagyunk,mert amit bámulunk, az– önmagunk -. Kezdjük el?lr?l:– [… Tovább]

Vers

Végérvényesen

  belefáradtam a szürke hétköznapok gépolaj ízű csókjaiba reggelente mázsás súlyokkal terhesen visszahúz az az álomtalan pocsolya amiben éjjelente ázakodom   a húszadik „szundi” után megüvegesedik lelkemben a kávé hiába forralom kihűlt pedig kint nyár van rekkenő hőségben magam körül [… Tovább]

Novella

Képzelet-suhanás

Ne feledd… *     Hosszú útra indulok autóval. Utazótáska a csomagtartóba kerül, kézitáskám valami ok miatt a hátsó ülésre teszem. Olyan érzésem van, hogy ott a helye, mellettem üres az ülés, mintha kellene valakinek…     Iratok szokás szerint a [… Tovább]

Novella

Uhuka

– Komolyan vonzódom az emberekhez, néha jobban, mint a saját fajtámhoz, elsősorban végtelen bölcsességük kapcsán.Tudják, mi a szép és mi a jó. Nem alacsonyítanak le veréb szintre, közmondásaikban is ott szerepelek a bölcsesség jelképeként, szép, nagy fejméretemet kihangsúlyozva. Alapból tisztelem [… Tovább]

Egyéb

Megélt párhuzamok

Az eredeti ötlet szerint hasábos szerkesztéssel készült, de itt nem lehet azt a változatot megjeleníteni.   Pelenkázta a kisfiát. Megpuszilta a fenekét. Érezte a babaillatot. Elpakolta a krémet, a hint?port.        Pelenkázta az anyját. Elhalt b?rdarabok voltak a fenekén. Érezte [… Tovább]

Novella

Csak egy kutya volt

Még ha semmi sem maradt amiért érdemes lenne élni, visszaütni még bírsz! Fordított időrendű írás az emberi természetről, rossz és még rosszabb férfiakról, egy nőről és egy kutyáról.*       Rendőrségi híreink:   Erőszakos halált halt a nagyhatalmú képviselő [… Tovább]

Vers

Nyócker

káposztaszag pelenkab?zkanyarog a gangon– a másodikon tegnapleszakadt a balkon –omladozó körfolyosómáladozó vakolatvaksi öreg asszonyokvonszolják itt magukatnapsugarat itt csakmutatóban látnaknem tudni hogy kezdetevagy vége van a nyárnaka lépcs?házba leömliksok lekozmált életgyanús folt a sarokban(Csak bele ne lépjek!)Loncsoshajú szép lányd?l csendben a [… Tovább]

Vers

Tota via, cheminum et viaria*

*minden utcát, teret és ösvényt: középkori franciás latin Bolond, beteg bánatosanjárom a Város minden szegletét.?rültként sikkantozvakiáltozom a neved én,és szénfekete éjjelekenide is, oda is felírom még.Házfalakra, térpadokra, fákra,neved egyensúlyozom mérleghintákra.Tota via, cheminum et viariavégigkutattam már érted.Kutogattam általutak rejtekét.De túl nagy [… Tovább]

Vers

Ecset és hangszer

a tavasz még eljön – éveink meg nem fogyatkoznak bennem bennünk ha felnyitja szemét a vágy megébred vonagló reggelek nyújtózásaiban s a takaró felesleges nem korlátoz hogy meddig ketten vagyunk te nem sokáig maradsz egyik egyéniségünk még miel?tt kIelégülne elillan [… Tovább]