Fecske Panna : Végérvényesen

Nyomtatás

belefáradtam

a szürke hétköznapok

gépolaj ízű csókjaiba

reggelente

mázsás súlyokkal

terhesen visszahúz

az az álomtalan pocsolya

amiben éjjelente ázakodom

a húszadik „szundi” után

megüvegesedik lelkemben a kávé

hiába forralom

kihűlt

pedig kint nyár van

rekkenő hőségben

magam körül olvadok

a lassú verejték

gleccsert váj bens?mbe

körülöttem

nincsenek arcok

testek vonaglanak

gomolygó ütemben az utcán

nem vágyom ismerni

a játékszabályokat

én is ők vagyok

mégis más

végérvényesen

külön váltam a résztől

aminek egésze vagyok