Fecske Panna : Végérvényesen

 

belefáradtam

a szürke hétköznapok

gépolaj ízű csókjaiba

reggelente

mázsás súlyokkal

terhesen visszahúz

az az álomtalan pocsolya

amiben éjjelente ázakodom

 

a húszadik „szundi” után

megüvegesedik lelkemben a kávé

hiába forralom

kihűlt

pedig kint nyár van

rekkenő hőségben

magam körül olvadok

a lassú verejték

gleccsert váj bens?mbe

 

körülöttem

nincsenek arcok

testek vonaglanak

gomolygó ütemben az utcán

nem vágyom ismerni

a játékszabályokat

 

én is ők vagyok

mégis más

 

végérvényesen

külön váltam a résztől

aminek egésze vagyok

 

Legutóbb szerkesztette - Fecske Panna
Szerző Fecske Panna 250 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...