Vers

Magas falak

    Körülöttem magas falak, s egyre nőnek, most egészen kicsi vagyok magzati pózba görbült, kifejlett létforma, sejtbogok csúcsán id?zöm, emlékek között anyaméh-meleg villanások. A betondzsungel magába ölel, tért hódít, bitumenszagú kipárolgás zavarja az összképet, köröttem magas falak, s egyre [… Tovább]

Vers

Szül?földi elégia

  Ha jöttem, itt mindenki várt, mert ? várt haza.   Történetek zajlottak percre pontosan – a lét maga.   Mizseréknél a fecskefészket szétdúlták a verebek.   A Varróék macskája négy vagy öt kölyköt ellett,   biztosan adnának, ha kérünk… [… Tovább]

Novella

Gyakorlati példa

  Ha nem csak civilek lettek volna a település főterén, mindkét oldalon egymással farkasszemet nézve – bőszen gőzölgő vérszagot gerjesztve szavaikkal a levegőbe -, váltig azt hihettük volna, hogy két, évszázadokkal korábbi hadsereg katonái készülnek csatába egymás ellen. Semmilyen mérőműszerrel [… Tovább]

Vers

Fekete tollal

Kedves Barátomnak: Nagy Attilának. S bár nem nagy írás sem költemény, de hadd szóljak így azok felé, akik felmen? lélegzettel néznek arra fel, hol a csillagtornácon hiszik, figyelik ?ket, minket az elbúcsúztatott szeretteink.   Síron viasztestek,szelek, ti is csönddel tisztelegtek.Fekete [… Tovább]

Vers

Valóságok állóképei

én a valóságot nem képerny?n láttam s a fiatal n?t a kövezet végs? magányában én a halál s angyal kezét fogtam (A BRUTALITÁS ÉRTELMETLENSÉGÉNEK EMLÉKMÃ?°VE) Radnai István: VALÓSÁGOK ÁLLÓKÉPEI játék a halál csak visszavonhatatlan aki átkerül már visszahozhatatan romló hús [… Tovább]

Vers

halk szavát nyújtózza jelenem

a mozdulatlanságtólkiéhezett helyzetekfalnak támasztjákkába tudatukmegt?rik imámatfejük felettde csak mertrángást imitálgörcsbe fogottkarizmukföldrengésszer? morajhozza a rég áhítottváratlantde az asztalomon állóüvegpohár elnyeli-utórezgésként-a maga nevébenpáratlankeser?ts benne egy életetmit az oldalárapecsételt rúzsnyomeddig hevítetts mert kövér cseppekbenkúszott átlátszó falánaz örökké gondolatamit meghagytam t?ledmagamnakpedig csakfanyar íz? kesergésami [… Tovább]

vegyes

Üldözés

Alkony kergeti a fákat… az erd? már sötétebb mindennél s megriad elbújik mindenki akit a vakság utolér mögöttem még rezdül az ág serceg a bokor mindenhonnan baljós sárga szemek figyelnek s érzem támadnak nyomban de már látom a holdat a [… Tovább]

Vers

Mérlegfog

  most egészség van egzisztencia nincsen mert öreg leszek s fordul a kocka Így húzódik majd vissza a mérgem lenyelve s nyelvem öltöm öngyilkos alapokra   most szerelem van szenvedéllyel s fürdök benne milyen jó kapni ha csak szeretet lesz [… Tovább]

Vers

Szégyen?

…Erdély , 2008…*     Szégyen-e élni úgy, hogy azt mondják nincs hazám? Szégyen lenne beszélni arról, ami volt talán? Szégyen-e megszólalni anyám nyelvén akárhol? Szégyen, ha magamban vagyok, mikor senki sem pártol? Szégyen lesz, ha azt vallom, aminek születtem? [… Tovább]

Vers

lehűlés

gondoltam akkor azon a divatbemutatón hogy a vágy hűvös tárgyává tett réveteg tekintetű lányok látványa helyett veled ott volna jó ahol latin zene szól   ahol azért torpan meg a pezsgőben kavargó kiskanál és vele az epervelő és szirom mert [… Tovább]

Kisregény

Csettintőmester

– Bocsánatot kérek, kénytelen vagyok bevallani önnek, hogy nem vagyok mindentudó. Sok mindenhez értek, de majdnem mindenben kontár vagyok. Szoktam véleményt is alkotni, ám hozzáteszem, hogy azok egész biztosan nem a valóságot, csak az én látásmódomat tükrözik, nem kijelentő módban, [… Tovább]

Vers

Szélevilág

Ha kicsi lennék, nagyra nőnék, világ szelével kergetőznék, ha meg nagy lennék, összerogynék, hogy testem-lelkem okosodjék.   De ez se, az se. Mint az árva, bebámulok a napsugárba, s mint elitélt a Golgotára, úgy nézek föl-le fűre, fára.  

Vers

TIZES

hányszor búcsúzni fiunktól, hogy egyszer hazataláljon; küldeni finoman, halkan, kiverni megunt lakából, fantáziában keresett családot adni meg neki. de fáj, ahogyan varázsol: kiszedi bens? ellenünk, kapcsolatunk’ szétforgácsol – ó család, ó fiam – gyászom!  

Vers

Ha szirmunk hull

    Vén kantárt markol a szél,nárcisz ül kalapjánúgy rohan az ?sz a télelém, mint a nyári járvány. Havas földbe lappadt,ropogó talpam sírna, nevetne,ha az ?szi levélkazlakat,gyújtva – gyúlna szívem szerelemre. Sárgás levelek sírnák,barna tölgybe búnak öklétcsókra nyílna szánkpöszén – [… Tovább]

Vers

Vágj belém

    Vágj belém, már nem fáj, vagy talán csak nem érzem, annyi sebhely között, hidd el,meg se látszik majd, nyugodtan szúrj még egyszer, kórlapomon bőven van emlék tőled is. Nem számít… ha szerencséd van belobban, most még friss vér [… Tovább]

Vers

Hívatlan emlékezés

…újra összefonódik az idő, és lesz a lemorzsolt régiből emlékező jelen…*   Mit tehetsz ellene, a múlt képei, ha előjönnek, s szakadozott emlékfoszlányok tapadnak tudatra és képzeletre, a hínáros ábrák, örvényes csobogások lehúznak az emlékezés tavának mélyére – pedig nem [… Tovább]