Nap: 2010.08.28.

Kép: Horváth Piroska Képet raksz ki belőlem ahogyan látsz lehunyt szemmel  mikor magadba zársz csak egy pillanatra testünk összeér óramutatóként lenn te fenn meg én   Mikor kinyitod a varázsnak vége körbejártuk egymást kín és dac között a magunkba visszatérő [… Tovább]

UTASSY JZSEF HALÁLÁRA                       Mit tehet, kinek élet a dolga? Elfelejtetted, Utassy Jóska? Mit tehet, kinek élet a dolga?   Te, aki, míg élt, dal mellé dalt írt, Te, aki itten  fenn repült mindig. Te, aki, míg [… Tovább]

A sínek semmibe futnak, ritkán és dadogva írok. Fémhangon sírnak bennem a vágy-lokomotívok. Szénszem? f?t? vagyok-e, vagy a szén, amit eléget? Végülis mindegy: hajtok… És eladom magam, hogy éljek.

Sültkrumplitól telve, Kölyök,hullahopp, az elmekörökmegszédültek. Elszenderedtünk.Feldúltuk, majd rendbe szedtüka szövettakarótudodsosem ölelt bölcs?.A test az óvodás, a száj a köp?cs?,a nosztalgia ács, jöv?je koporsó,nincs kettes csapó,forog a komor show. Felhigított fejjel, Kölyök,a fordulatszám feljebb pörög,és az id? húzza a kéziféket.A motor [… Tovább]

                                                    Panaszkodott:                                                 dagadt a lába.                                                 “Eladón?,                                                 üzletben, állva                                                 végzi dolgát.”                                                 Nem akartam, ám                                                 napokon át                                                 látom, mos, kapál.                                                 Zavart – hallgat.                                                 Most hová tegyem?                                                 Tán haragszik?                                                 Fejét [… Tovább]

Tudod, kedves,mostanában időnkéntkétségbeesem…mert – bár néha nem látok,a találgatás nem azonosa bizonyossággal, de –szemem világáttalán elveszthetem.Most tiltakozomtermészetesen,s nem hihetem el,nem is érezhetem ennek tömény, izzó súlyát,nem foghatom fel igazána tehetetlenség valóságát.Bízni és hinnimár-már kötelesség,minden esélyt megadnis megragadni készteta reménység. És [… Tovább]

Fejében szalmakalap. Egész arca árnyék, vállai feketék. Látom görnyedni aratók mögött. Derekára kend?t borított, ölére b? kötényt. Amit nem láthatsz, az vérvörös nyelve összeszorított fogai között. Minden árnyékba bújtatott tagjában tagad. Nem futhatott akkor. Most is marad.