Nap: 2010.08.03.

csalfa virágszálszúrós tüskéid között piros vidámság   tengerkék az égfelröppen? sirályoknem a hazátok!   mezei pitypang elég csak egy fuvallat s már a múlté vagy   méregzöld erd?röghöz kötött odvas fákh?s forrás csobog   erdei tisztásáldott napfény ölébenvirágkavalkád

Akkor sem kiabáltál, amikor a szeretkezés után; vagy szinte közben – kisiettél a sötét konyhába, ahol, hogy jobb íze legyen a szádnak: kitapogattál sz?rös ?szibarackok közt egy csupaszat, de az se baj, ha ringló – gondoltad –, lemostad, és beleharaptál [… Tovább]

      Cseperedő értékektől zúg a lelkem, csillagképem rohanó árnyai fölött benned magamra leltem.   Csend üzente, fegyelmez.   Mint apátlan-anyátlan, bőségben élek, s nem is kívánom már szeretetedet, ám mégis kell csalétek?! A hangod bekebelez…   –   Eleget [… Tovább]

Megszakadt egy dallamlelkem csendes lantján,hiába pendítemnem zeng régi hangján. Hiába hangolnámalig rezdül húrja,kicsendül belőlemérhetetlen búja. Megszakadt valaminagyon mélyen bennem,ott ahová eddig,senkit nem engedtem. Megszakadt egy dallam,elhalkult szívemben…Nem lehet, hogy többé,ne engem szeressen!

Nincs más módja, hogy hallgathasd a verset, mint hangos verset, csak akkor, ha ellátogatsz a blogomra…köszönöm! http://ablakban.freeblog.hu/archives/2007/07/25/Maczko_Edit-Karady_IstvanHidak/ Megkel a kenyérfelfrissül a vérkészen már a hídmegdobban a szív.   Puha a kenyérhív a szenvedélyselymes puha ágynyílik a virág.   Szikkad a [… Tovább]

    Ázott kutyaszagú reggelek.Asztalon hagyott üzenetedés illatod emléke kísért,…fürd?szoba fogasradobott mosolyod…(hajnalban tehetted oda)-ki voltál nekem?Az üres szoba kietlen:      semmivé döngöl. Hiányod szikraéles hegekethasít napjaimba. Tehetetlen görcs-hajnalok.Értelmetlen és hasztalanvagyok nélküled.  A tóbahulló kavics magányaillik most hozzám. Kis asztalok. Mellettükkopott poharakbarakom [… Tovább]

Törvénytelen volt mindhárom éjszaka, az is, amikor a valóság forró vízként csapott a nyakadba, és az is, amikor bizalmasaddá tettél.   Emlékszem, soha nem fuldokoltam még annyira a sírástól, mint amikor rám akartad testálni az utolsó szavaid, és nekem döntenem [… Tovább]

remeg a reggel fázós es?cseppek futnak ujjaimon lélegzetemt?l…párás ablakra arcodat rajzolom cseppenkét szünik meg mosolyod… szemhéjad lecsukod homlokodon már táncot jár az els? napsugár csendben távozol egy árnyék arcomon méláz

elindultam megszámolni a fákat és fákon a levelet. leveleken mennyi ér fut melyik fut felém teveled. szépek er?sek az ágak itt is. kicsik felül nagyok alul utolsó nagy kacagásra rázkódik az erd? vadul. megtérek a betegekhez, aztán haragból indulok megint. [… Tovább]

Üdvözlet D.S.-nek   Öregasszony vastag könyvvel, ideje, hogy belekezdjen; ha eddig nem olvasta vón, az övé már írva vagyon.   Öregasszony vastag könyvvel, lesz-e id?, hogy elkezdje; föl se merül benne (bennem): id? lesz, hogy befejezze?  

    Túl a háborún, megannyi harc előtt, a világ hordaléka közé beékelődött parányi tiszta tér.   Kívül ház, belül fészek. Néhány, többé-kevésbé jól sikerült mondat. Egy délelőttnyi beszédes csönd-hallgatás.   Mint egy múzeumi látogatás. Ha a szív süket, szemmel [… Tovább]

Aztán megtörténik ez is. A sápadó hold vállamra hull. Mint teremteni szándék feszülök meg és ha tudnék, forognék álmatlanul. Élek. Ahogy az akasztott ember él. Összeszorítom fogaim s két tenyerem. Kapcsolódok én is, tölgyfaág meg kötél. Hangom a roppanó csigolyáké,kend?s [… Tovább]

Saját rajz       Zsebeimbe’ kutatom kulcsát,hova t?nt boldog éveimét,nem vetett le szívem szép szerelmet,búcsút mart életed szívembe fért.Mert érzem meleg ölelését,minden gyöngéd  éjszakánakés ha élni vágyok,csak a Te két szemed varázsának.Annak, ami belém látott vakon, s hinni tudott [… Tovább]

*               Ha szállni tudnék, akkor sem repülnék, félek a mélységtől, félek a magastól. Az óriáskeréken kis híján eltörtem testvérem kezét, szempilláim feszítővassal sem szedhetted volna szét, de, ha lélekben emelkedek a magasba, alattam látom a falumat, olyan amilyen, [… Tovább]