Vers

Kavalkád

csalfa virágszálszúrós tüskéid között piros vidámság   tengerkék az égfelröppen? sirályoknem a hazátok!   mezei pitypang elég csak egy fuvallat s már a múlté vagy   méregzöld erd?röghöz kötött odvas fákh?s forrás csobog   erdei tisztásáldott napfény ölébenvirágkavalkád

Vers

Harapás

Akkor sem kiabáltál, amikor a szeretkezés után; vagy szinte közben – kisiettél a sötét konyhába, ahol, hogy jobb íze legyen a szádnak: kitapogattál sz?rös ?szibarackok közt egy csupaszat, de az se baj, ha ringló – gondoltad –, lemostad, és beleharaptál [… Tovább]

Vers

Búcsú

Készülnek a borostyánok,levelük koszorúnak adniKészülnek a kedves lányok,csókkal csendre nyugosztalni. Készülnek a dolgos kezek,termet ásni h?vös tervnekKészülnek már a szép levelek,engem követelnek. Készülnek a fák,az elmúlást sirató ?szi lombokKészítsetek fehér gyertyát,elbúcsúzok. Kézzel írt soraim,nem tettek naggyá engemEgyszer? szavaimmal,hajtom le fejem. [… Tovább]

Mese

Bálnadilemma

Ha a bálna lepke lenne rászállna a levelekre. Nem gondolná bálnafejjel “Milyen szép is az a tenger!” De ha mégis ilyet tenne, nem is lenne rendes lepke. Talán jobban menne dolga, hogyha bálna maradt volna…

Vers

Ellensúly

      Cseperedő értékektől zúg a lelkem, csillagképem rohanó árnyai fölött benned magamra leltem.   Csend üzente, fegyelmez.   Mint apátlan-anyátlan, bőségben élek, s nem is kívánom már szeretetedet, ám mégis kell csalétek?! A hangod bekebelez…   –   Eleget [… Tovább]

Vers

Megszakadt egy dallam…

Megszakadt egy dallamlelkem csendes lantján,hiába pendítemnem zeng régi hangján. Hiába hangolnámalig rezdül húrja,kicsendül belőlemérhetetlen búja. Megszakadt valaminagyon mélyen bennem,ott ahová eddig,senkit nem engedtem. Megszakadt egy dallam,elhalkult szívemben…Nem lehet, hogy többé,ne engem szeressen!

Vers

Hidak

Nincs más módja, hogy hallgathasd a verset, mint hangos verset, csak akkor, ha ellátogatsz a blogomra…köszönöm! http://ablakban.freeblog.hu/archives/2007/07/25/Maczko_Edit-Karady_IstvanHidak/ Megkel a kenyérfelfrissül a vérkészen már a hídmegdobban a szív.   Puha a kenyérhív a szenvedélyselymes puha ágynyílik a virág.   Szikkad a [… Tovább]

Vers

Ki voltál ?

    Ázott kutyaszagú reggelek.Asztalon hagyott üzenetedés illatod emléke kísért,…fürd?szoba fogasradobott mosolyod…(hajnalban tehetted oda)-ki voltál nekem?Az üres szoba kietlen:      semmivé döngöl. Hiányod szikraéles hegekethasít napjaimba. Tehetetlen görcs-hajnalok.Értelmetlen és hasztalanvagyok nélküled.  A tóbahulló kavics magányaillik most hozzám. Kis asztalok. Mellettükkopott poharakbarakom [… Tovább]

Novella

Régi történet

Kép netről: B.Gáti Csilla: Carmina Burana *   „Forró a törvényed ember. Hogy a fürtből bor legyen. Hogy a szénből tűz legyen, És a csókból újra ember. Kemény a törvényed ember, Érintetlen megmaradni. Háborúban és nyomorban, S halálos veszélyben is…” [… Tovább]

Vers

In memoriam L.E.

Törvénytelen volt mindhárom éjszaka, az is, amikor a valóság forró vízként csapott a nyakadba, és az is, amikor bizalmasaddá tettél.   Emlékszem, soha nem fuldokoltam még annyira a sírástól, mint amikor rám akartad testálni az utolsó szavaid, és nekem döntenem [… Tovább]

Vers

árnyék arcomon

remeg a reggel fázós es?cseppek futnak ujjaimon lélegzetemt?l…párás ablakra arcodat rajzolom cseppenkét szünik meg mosolyod… szemhéjad lecsukod homlokodon már táncot jár az els? napsugár csendben távozol egy árnyék arcomon méláz

Vers

Elindultam

elindultam megszámolni a fákat és fákon a levelet. leveleken mennyi ér fut melyik fut felém teveled. szépek er?sek az ágak itt is. kicsik felül nagyok alul utolsó nagy kacagásra rázkódik az erd? vadul. megtérek a betegekhez, aztán haragból indulok megint. [… Tovább]

Vers

Írva vagyon

Üdvözlet D.S.-nek   Öregasszony vastag könyvvel, ideje, hogy belekezdjen; ha eddig nem olvasta vón, az övé már írva vagyon.   Öregasszony vastag könyvvel, lesz-e id?, hogy elkezdje; föl se merül benne (bennem): id? lesz, hogy befejezze?  

Vers

LÁTOGATÁS

    Túl a háborún, megannyi harc előtt, a világ hordaléka közé beékelődött parányi tiszta tér.   Kívül ház, belül fészek. Néhány, többé-kevésbé jól sikerült mondat. Egy délelőttnyi beszédes csönd-hallgatás.   Mint egy múzeumi látogatás. Ha a szív süket, szemmel [… Tovább]

Egyéb

Metro aluljáró

Deák tér. Metróaluljáró. Odakint farkasordító hideg, az aluljáróban szinte késként hasít a huzat. A mozgólépcső aljánál ül, szedett-vedett, koszos, meglehetősen öreg nő. Inkább román, semmint roma. Valamit szorongat, még nem látom jól, ahogy egyre közelebb érek belém villan a felismerés, [… Tovább]

Egyéb

levegőt!

  hahota mennyit szaladnál végre távfutó lennél csak egy picike napra zsákszámra vinnél holtpontokból s kiszórnád mint a mesében a morzsákat bírni bírni bírni kullancsok elől felvértezve páncélosan selymes füvek szúrós füvek átlebbenni oly sok zöldön kirándulásba fulladni szüntelen levegő-öröm [… Tovább]

Vers

Aztán megtörténik

Aztán megtörténik ez is. A sápadó hold vállamra hull. Mint teremteni szándék feszülök meg és ha tudnék, forognék álmatlanul. Élek. Ahogy az akasztott ember él. Összeszorítom fogaim s két tenyerem. Kapcsolódok én is, tölgyfaág meg kötél. Hangom a roppanó csigolyáké,kend?s [… Tovább]

Vers

Ha az lehetnék

Saját rajz       Zsebeimbe’ kutatom kulcsát,hova t?nt boldog éveimét,nem vetett le szívem szép szerelmet,búcsút mart életed szívembe fért.Mert érzem meleg ölelését,minden gyöngéd  éjszakánakés ha élni vágyok,csak a Te két szemed varázsának.Annak, ami belém látott vakon, s hinni tudott [… Tovább]

Vers

Repülés

*               Ha szállni tudnék, akkor sem repülnék, félek a mélységtől, félek a magastól. Az óriáskeréken kis híján eltörtem testvérem kezét, szempilláim feszítővassal sem szedhetted volna szét, de, ha lélekben emelkedek a magasba, alattam látom a falumat, olyan amilyen, [… Tovább]

Vers

Nyár

*     Rozsdás tócsába fulladt pollenek, emelgeti játszva a nyári derű, szélben szeplőtlen, könnye keserű, miként lepkéken a Nap nevet.   Már tegnap fáradt volt a Hársfa, magánya ím bekong a földbe, nincs ki felemelje ölbe, kultikus rabsága, halál [… Tovább]