Saját rajz
Zsebeimbe’ kutatom kulcsát,
hova t?nt boldog éveimét,
nem vetett le szívem szép szerelmet,
búcsút mart életed szívembe fért.
Mert érzem meleg ölelését,
minden gyöngéd éjszakának
és ha élni vágyok,
csak a Te két szemed varázsának.
Annak, ami belém látott vakon,
s hinni tudott bennem,
hát mást így én,
hogy is szerethessek?
Nem tudok!
Ha harang nyelve kongón szólal,
én kifizetném összes dalát,
ha isten lennék
én nem vennék magamhoz fiatal arát!
Ha az lennék,
aki én már nem leszek,
ha az lehetnék,
még szeretném az életemet!
Legutóbbi módosítás: 2010.08.03. @ 07:14 :: Csonka János