Vers

Hogy arcodba sóhajthassam*

  bőröd leheletét lélegeztem mindenemmel amikor szerelmünkben mint keretben kép vagy mint rúdon vászna feszültünk csavarodtunk egymáshoz egymásba   csókodat haraptam, vágy izzadtságát, mint ismeretlen-ismerős szavait faltam, amikor kéjemmel délelőtt itthagyott illatod, amelyet lelkembe bódultig szívtam, hogy most megbántottan, a [… Tovább]

Vers

Hajnalfénybe öltözve

Kép: Renoir   Szerettelek volna még egyszer… utoljára hajnalfénybe öltözve látni. Istentől való legszebb ruhádban, gömbölyű csípődön ringó mosolyával magamba ölelni, pórusaim mélyéig önmagammá tenni.      

Vers

Tejúton

Szembenéztem a megrokkant fákkal ágakon vak lovak kalimpáltak tüzesek nyeregfaló dőlt betűk sörényén tarlótüzek füstje ült árnyat csókolt testemre a hajnal harmatár hullt szétomló arannyal múlt ködén át s mint aki napba néz a világ terhét rakta rám egy kéz [… Tovább]

Vers

Sacrum

I.   Megváltoztam. Míg felnövesztettelek, ahogy a kéz formálja az agyagot, s az agyag formátlanra a kezet, torz lettem, nehézkes, saras indulat, amint te magasabb, simább, elegáns, kellemes ívekkel. Mondom: megváltoztam. Most levakarnám az emléked is magamról, de mindig marad [… Tovább]

Vers

Vissza-hasonolva

    Forgásban a tér,nyakszirten langy napnyalábmerev út és sekély már,kérgem ?szi avart vár. Ajkat nyitó – várótermek,énrám ne várjatokcsészényi kis tenyerek,csak belétek vágyok. Lüktet? merengésem alján,harsogó hangjegyek dallamot írnakbús analógiák,könnycsatornát nyitnak.      

Vers

Csendes éjjelen …

    Csendes éjjelen a múlt árnyai közül szelíd dallamokból lépsz elém. Hát újra itt vagy gondolataimba gyökerezve? Eltévedt pillanataink sebesen futnak tova emlékeim vetít?vászonán… Elmentél vagy én menekültem szívem perzsel? vágyai el?l? Már nem tudom, hisz oly rég volt… [… Tovább]

Vers

Búcsúzó

Saját fotó   Álomvetélő, asztmás reggelen szemed megtörtebb, püffedtebb, mint tegnap, hervadt utcák kövén tántorog pár felhő, mentősziréna rikolt, – megtiport, fáradt állat lett a város, köszörüli torkát – csókák civakodnak horpadt háztetőn, penész szagú szoba falát döfködi a Nap, [… Tovább]

Vers

Különös szálak

Gyakran úgy elcsodálkozom,mennyi s milyen apróságokonmúlt az, hogy velem vagy.Oly különös szálakat göngyölítaz élet, s minden láncszem tisztánpasszol, réseket nem hagy.Utólag talán már látható,de előre ki nem számítható:itt minden összefügg…hogy annyi meddő idő utánegymást elhittük.Ám szerintem az egek ura iselcsodálkozna…mert [… Tovább]

Vers

Vihar

  Egy ?szi, napos délután: Villámlott az ég alján.Villámlott és dörgött is, Megvadult a szell? is. Felh?k jöttek nyugatról,S a Nap mögéjük jól elbúj.Megijedt az uraktól,Feketék a koromtól. Nyugatról mint tatárok,Vonulnak a csatárok.Onnan is egy felh?csapatVillámnyilakat osztogat. Két seregnek két [… Tovább]

Vers

Ott mondj hálát

… te még mindig hiszed, hogy létezel…*   Ahol a szivárvány íve véget ér, és színei a légbe beolvadnak,   ahol  behunyja fénylő szemét a Nap, s a fényhullámok sötétbe merülnek,   ahol a hajnal megszüli a reggelt, s az [… Tovább]

Vers

Holtodiglan

  kitárt karral állt fölöttünk keresztjére megesküdtünk: szeretetb?l választottunk egymást bajban el nem hagyjuk fogadjuk a gyermekáldást tanuljuk a megbocsátást   gondok nélkül van-e élet? Isten háza sosem véd meg bennünk szótlan az ígéret:   holtomiglan