bőröd leheletét
lélegeztem mindenemmel
amikor szerelmünkben
mint keretben kép
vagy mint rúdon vászna
feszültünk
csavarodtunk
egymáshoz
egymásba
csókodat haraptam,
vágy izzadtságát,
mint
ismeretlen-ismerős
szavait faltam,
amikor
kéjemmel
délelőtt itthagyott
illatod,
amelyet
lelkembe
bódultig
szívtam,
hogy most
megbántottan,
a fehér fényt
a szivárvány színeiből
ismét összerakjam
és mint a vásznat a keretből-
magamat belőled
s lelkemből
kitépjem
és bosszúból arcodba sóhajtsam…
_____________________________
* Flo-Márkus Kati azonos című versének átirata
http://www.kozkincs.hu/node/1799377
Legutóbbi módosítás: 2010.08.18. @ 21:51 :: Schmidt Tibor
