Vers

végül is

    végül is                                                               szinte rád szabott.                                                               csak itt–ott lötyög,                                                               és mindössze egy                                                               helyen vág be durván.                                                               igaz, épp ott a leg-                                                               kényelmetlenebb.                                                               feszítened attól még                                                               bátran lehet benne lelátókon.                                                                                                                  végül is                                                                 két [… Tovább]

Vers

Köröm alatt

  Mint köröm alatt sajgó szálka, lüktet az est katatóniája.   Tömött tárca sem húzza zsebem, ha húzná, se lenne jó, azt hiszem.   Dísztelen vagyok és szilánkos. Üres, mint a legüresebb város.  

Vers

Szívem ajtaja

* Csak egy pillanatra felejtettem nyitva szívem ajtaját, mint a macska, besurrant rajta a boldogság. Ez volt: a lila kezdet, a szürke vég, a hajnalpír tánca, éneklés, a sötétség merev szobra, a futóbajnok, ki még most is fut. Mire becsuktam [… Tovább]

Vers

Rétegek

Néztem,hogyan hullik szét egy barátság…     Fekete ikra, szájnyíláson tátong drága ruha, már csak ez illik rátok. Hova ez a giccs, b? beszéd? árva vagyok baráti kaszting lincs, a semmit rám hagyjátok. Kócos régi napok, szürke füstben szállnak tiszteletet [… Tovább]

Novella

Jogos felháborodás

Boér Péter Pál , 2010. augusztus 9., hétfő, 18:28      – Uram, magánál mennyi az idő? Szerintem már rég el kellett volna kezdeni az előadást. -Ha nem is rég, de két perccel elmúlt az előrejelzett időpont. Eléggé felháborító, hogy [… Tovább]

Vers

idillben állsz

visszanézve ott van mind a vágyottcsak te nem vagymind amire olyan régen játszotta szív emlék az agy és áhítatfölnövésnek minden pillanatjas te máris más csak te nem vagy benneezért akartak egykor tristán ésizolda szerelmen túli semmitmert nagyobb csalódás mint az [… Tovább]

Vers

Tovább

  Lépnél. Mert kell! Tehetetlen düh árkolja arcod. Mögötted mérföldek, legyűrt sziklaszirtek, rettent a kies út. Akartad, vágytad. Csikorgó kő sikítja: Menj már! Ingoványos félelem markolja combod, összekucorodva, vinnyogva merülsz a sárba.   Mássz!

Vers

Adj menedéket

Adjál menedéket édes kicsi társam, adjál menedéket ebben a világban.   Ne kérdezz az útról, s ne vess neki véget, ne kérdezz az útról, s hozzád visszatérek.   Útról visszatérvén ne tégy szemrehányást, útról visszatérvén adjál nekem szállást.   Melengesd [… Tovább]

Vers

Anziksz – Balatonról

mikor történt? nosztalgia?     láthatod dalom könnyed levlapod jött áztatta könnyed kiszökött bár megtelik a balaton medre versekig napozók szerte a partot ellepik szúrós dara aprított k?föveny strandrádió dala fürd?köpeny   lobog az esti szél felh?vel kél míg lekushad a [… Tovább]

Vers

Hazudj nekem

hazudj körém egy új világot,hol nem vacognak angyalok,mert szép a szép,és nem fáj semmi,hol én igazán én vagyok mesélj fölém szikrás csodákatrám mosolygó ében eget,ahol a Hold a jóbarátom,s csillagfényt súg a képzelet kérlek hazudj, én megbocsátomha nem is teljesen [… Tovább]

Vers

Bálványok

Faltörő kos, korbács kellene itt, hogy ledőljenek a bálványok csillagmázas hamis isteneik, törpe gnómok, üres meddőhányók.   Pallosra emelt jog ma az önkény, vér szitál összeszáradt erekből. A lét kicsorbult, nem védi törvény, eltorzult eszme kényre, kedvre öl.   Áltat [… Tovább]

Vers

Koldus szív

    Parfüm illat savanyodik,búcsúra várnyílik is a szám,csak panaszra már.Vár az utca kicsi angyalom, parfüm savanyodik rajtam sár a takaróm, szél fésüli hajam. Édes kicsi mátkám, ne sajnálj le engem Te vagy szép kabátkám, koldus szívemen.      

Humor

kopaszon, kövéren

  Kopasz fejed van, mosolygok ezen, nem is vagy sovány, ezt meg szeretem. Az eszeden lenne mit csiszolni, de egye fene: így is megbékülnék vele, hacsak az a rémes rekedt hangod krákogni nem kezd – no azt nem, azt már [… Tovább]

Vers

Az Id?

Az id?t lassitani nem lehet, Elmúlik, akár a kikelet. Forrón g?zöl felénk, mint a nyár, Nem áll meg, s az ?sz elszáll. Felénk fújja rideg hópelyheit, Hamar elhagyja téli napjait.   Az id?t megállitani nem lehet, Mig ? körbe táncol, [… Tovább]

Vers

Szenátus

Mit várjak t?led gy?lölt szenátus,magad el?tt sem vagy méltó példád Róma terein a nép elárvultmellük verve sírják vissza Cézárt.  Jogában raboltad meg a polgárt,botokkal a csarnok el?tt állnak megnyitották a Kirínusz oltártújból istenek szavára várnak. Gyilkosnak és tolvajnak neveznek, te g?gödben [… Tovább]