Bátai Tibor : végül is

    végül is

                                                              szinte rád szabott.

                                                              csak itt–ott lötyög,

                                                              és mindössze egy

                                                              helyen vág be durván.

                                                              igaz, épp ott a leg-

                                                              kényelmetlenebb.

                                                              feszítened attól még

                                                              bátran lehet benne lelátókon.

                                                                                                                 végül is

 

                                                              két forduló között egyaránt  

                                                              pihenhet szurkolói mez és viselője.                                     

 

                                         végül is

                                                              csaknem elragad magával,

                                                              annyira, hogy már–már fenn-

                                                              tartás nélkül lakod be (újra)             

                                                              a trikolórt bontó, zápor-

                                                              függönyös tavaszt és december

                                                              dértől dercés fenyőerdeit. csak

                                                              ritkán zökkensz ki, s noha

                                                              mindig a legrosszabbkor, akár

                                                              tehetnél úgy, mintha sosem.

                                                                                                                 végül is

 

                                                              a magad belső tájai szerint

                                                              tájékozódsz e hazában. 

 

                                         végül is

                                                              úgyszólván impozáns,

                                                              ahogyan mintegy menetből

                                                              fejlődik támadás, indul

                                                              roham: bevenni sáncot,

                                                              köszörülni csorbát. csak

                                                              olykor akadsz fenn egy–egy

                                                              levesedben úszó, merőben

                                                              idegen objektumon.

                                                              ezeket vehetnéd úgy, mint

                                                              tábori konyha elrontott fogását.               

                                                                                                                 végül is

 

                                                              nem kényszer kikanalaznod

                                                              minden gőzölgő tálat.

 

                                         végül is

                                                              majdnem erre vártál éveket,

                                                              és talán sikerül még azt is

                                                              kivárnod, hogy ne legyen (ennyi)

                                                                                                                 végül is.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.08.16. @ 22:19 :: Bátai Tibor
Szerző Bátai Tibor 369 Írás
1969-ben, még gimnazistaként vetettem papírra az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több írásomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és a 2018-ban Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ ∙A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyertem az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. 2018 áprilisában átvehettem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.