Horváth István : LÁTOGATÁS

2010.08.03. Horváth István Vers 19
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Túl a háborún,

megannyi harc előtt,

a világ hordaléka

közé beékelődött

parányi tiszta tér.

 

Kívül ház, belül fészek.

Néhány, többé-kevésbé

jól sikerült mondat.

Egy délelőttnyi

beszédes csönd-hallgatás.

 

Mint egy múzeumi

látogatás.

Ha a szív süket, szemmel

alig fölfogható.

Anyagok, formák, színek.

Csak kívül ház,

belül fészek.

Harmónia az élettelen

anyag intimitásában.

 

Föl-fölbukkanó

rejtőző ős-erő.

Sejtjeimbe épülő

csillagszem-tekintet.

Magammal viszlek

a dolgaid mögül.

Bár nem láthatod,

bárhová nézek,

fölfénylik arcod.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.08.03. @ 11:12 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.