Boér Péter Pál : Héró

 

 

  Ahogy a vadász, vadászat közben nem az állat életének kioltását látja a célkeresztben, hanem ősi ösztönök és sportszenvedély kettősségéből felajzott sikerélmény mámorát éli át, ugyanakkor a horgász -aki egy araszos pontyot horogra ejt, aztán fél méteresnek meséli-, sem a vizek lakóinak kiírtója.

  A két család baráti piknikezéssel egybekötött horgászkirándulást szervezett, ahol a gyerekek, egy fiú és egy lány gombostű-horoggal, a felnőtteket utánozva próbáltak szerencsét. A kislánynak sokkal jobban ment. Valószínüleg a véletlen szerencse szegődött mellé, amikor, egy vízre hajló fűzfa gyökereinél, a sás és nád mellé bedobott horgával egyenként, már-már idegesítő tempóban szedegette ki az arasznyi halakat, mialatt a fiú egyetlen zsákmányt sem ejtett. Az idegeit borzolta, ahogy a kislány sikongva, egyik halat rántja ki a másik után. Ő tíz méterrel feljebb, csendben, hogy ne zavarja a halakat, ahogy ezt megtanulta a nagyoktól, várt türelmesen és semmi.

  Valamiért megunta a leány, helyet cseréltek és logikus, hogy a jó búvóhelynek számító nádas tövéből az ifjú legényke is egy-kettőre felzárkózott.

  A nők jól elbeszélgettek egy pléden napozva. A férfiak körmeiket rágták a kapás nélküli perzselő napon, míg a gyerekek sok tucatnyi kisebb halat kifogtak. Jóval nagyobb halfajtákra szakosodott horgaikkal csak nézték az úszót, amit még a szél sem lebbentett meg.

  Két alkalommal, hatalmas fogás reményében az úszók cibált rángatózással süllyedtek a mélybe, egy-egy hatalmas varangy balszerencséjére, amelyek a csukázó és harcsázó horgoknak egykedvű, lomha úszással

gondatlanul nekiúsztak, egy rövid békányi életre megjegyezve, hogy máskor “tessék kérem odafigyelni”, mert itt nem csak a gólyák törnek az életükre.

  A fiú kutyája még egy éves sem volt, frenetikus örömmel hancúrozott a végelláthatatlan zöldben. Olyan igazi, kimondhatatlan kutyaörömmel csodálkozott rá minden bogárra, virágra, vakondtúrásra. Tiszta erőből esett neki ürge és hörcsöglyukak bejáratainak. Boldog volt.

  A két férfi osztott szorzott, gondolkodott. Azért ennyire lebőgni nem semmi nejeik előtt. Egyikük sem volt megrögzött vérbeli horgász, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, beígérték a csuka, harcsa, pontyözönt, amiből késő délutánig semmi nem jött össze. Hazafelé menet úgy döntöttek, hogy a keskeny folyópartról egy elmocsarasodott, ingoványoss, szebb korokban rendben tartott halastó megmentheti őket a teljes lebőgés szégyenétől. Neki is indultak. A forgalom 45 évvel ezelőtt a semmilyennél alig volt nagyobb.

  A Héró névre hallgató, hősről elnevezett kiskutya életében nem látott gépjárművet. Mindenképpen meg akarta menteni őket, amikor a felé robobó kamionnak ugatva útját állta, élete árán.

  A kutyákban valami elképesztő tisztesség lappang énjük legmélyén. A már mozdulni is alig képes kutya levonszolta magát az útról és az út mentén végezte be.

  A gyerekek sokkot kaptak, nehéz volt a barátot ott hagyni. Felfoghatatlan egy kisgyereknek, hogy nem lehet életre kelteni. Valahogy hazarendelték őket, a férfiak meg a váratlan tragédia után eltűntek.

  Éjfél felé járt. Anyja és fia várták az Apát haza. Sokáig siratták a kutyát, aki nevéhez híven hősiesen, kutyahűséggel, a neki legfontosabbakat próbálta megvédeni, az általa szörnyűségesnek felmért veszélytől.

Valószínűleg azt érezhette, hogy teljesítette kötelezettségét gazdáival szemben.

  Közben otthon, ahogy az óra ketyegett, az egész lakásban mást sem lehetett hallani, csak tik-tak, tik-tak, tik-tak. Az asszony a körmét rágta, a gyerek is jól tudta, hogy Apa soha nem jön ilyen későn haza. Valami baj lehet. Mi történhetett, hova lett?

  Éjfél után volt, amikor négy harcsával és hat csukával tért haza. Lerakta az asztalra. Ittas volt. Sem azelőtt, sem azután soha! Az a nap megviselte. A másnapi bőséges -halastónak nevezett, ingoványos pocsétán fogott- halétel semmit nem enyhített a levegőben terjengő keserűségen. Hetekig ott maradt és úszott közöttük Héró neve, amit örökre megjegyeztek és soha többé nem felejtettek el.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 751 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/