Jószay Magdolna : Fehér bot

Tudod, kedves,
mostanában időnként
kétségbeesem…
mert – bár néha nem látok,
a találgatás nem azonos
a bizonyossággal, de –
szemem világát
talán elveszthetem.
Most tiltakozom
természetesen,
s nem hihetem el,
nem is érezhetem
ennek tömény, izzó súlyát,
nem foghatom fel igazán
a tehetetlenség valóságát.
Bízni és hinni
már-már kötelesség,
minden esélyt megadni
s megragadni késztet
a reménység.

És fontos a tudat,
hogy ha mégis, mégis…
fehér botom majd
kezemből elejtem,
szavak nélkül biztatsz életre,
s támaszul erősen
megfogod a kezem.

Legutóbb szerkesztette - Jószay Magdolna
Szerző Jószay Magdolna 210 Írás
Nyomdász voltam sokáig, jelenleg kiadóban dolgozom szerkesztő-tördelő-korrektorként. Nagyon szeretem a verseket, magamat ösztönverselőnek mondanám, ugyanúgy előfordulnak szabad- és prózaversek nálam, mint versszerű gondolatok, rímesebb versformák. Témáim főleg emberi érzésekről, emberi kapcsolatokon való meditálásokról, de természetről, családomról, macskáimról ugyanúgy szólhatnak. Egy könyvem jelent meg, Aranygondolatok címen, mely saját eddigi életem olvasmányainak zöméből kézzel kiírt - eddig még más által ki nem gyűjtött - majd nyilván beszedett, betördelt gondolatok gyűjteménye. Az Index Fórumon van Gyöngyszemek, kavicsok, aranygondolatok c. irodalmi topikom, melyet 1 éve nyitottam Bűvössárkány nicknéven. Amatőrként verselek, azt tartom, könnyebb elviselni örömet, bánatot, fájdalmat, tragédiát, ha ezeket az érzéseket kiírjuk magunkból.