Boér Péter Pál : Uhuka

– Komolyan vonzódom az emberekhez, néha jobban, mint a saját fajtámhoz, elsősorban végtelen bölcsességük kapcsán.Tudják, mi a szép és mi a jó. Nem alacsonyítanak le veréb szintre, közmondásaikban is ott szerepelek

a bölcsesség jelképeként, szép, nagy fejméretemet kihangsúlyozva. Alapból tisztelem mind azon bölcsészeket, akik a bölcsességet a bagolyi szintre emelik. Tulajdonképpen a baglyot a bölcsesség szintjére, azaz itt már kicsit saját gondolataimba gubancolódva hámozom ki a következtezést, hogy bölcsesség=bagoly, bagoly=bölcsesség. Aki a baglyot szereti, az rossz nem lehet. Egy vadász sem vadászott még rám. Úgy lövi ki mellőlem a többi madarat és négylábúakat, mint a pinty, én csak ülök és szemlélődöm. Néha biccentek a vadásznak, aki megemeli a kalapját, esze ágában sincs felém fordítani fegyverét. Kiszúrtam azt a fejpántos, szimpatikus ifjú embert, neki fogok segíteni a mai versenyen. A többiek is mind szimpatikusak, de lehetetlen egyszerre mindenkinek segíteni és nem is akarok, épp elég egy kiemelt. Csak tudnám mit téblábol annyit, miért nem indul, akár a többiek! Végre elindult, az a baj, hogy a szó szoros értelmében csak indult. Nagy fogyatéka az embernek a rossz látás. Tény az, hogy nappal én is elképesztően rosszul látok, de éjjel kiválóan. Sajnos náluk ez éppen fordítva van, így valamilyen világítóeszközzel próbálkoznak a nappalhoz hasonló fényviszonyokat, szinte semmilyen sikerrel összehozni. Egy apró területet bevilágítanak, ez által az összes többi még sötétebbé válik nekik. Adok neki egy nevet. Én bagoly vagyok, kinevezem tiszteletbeli bagolynak, legyen a neve Uhuka. Szóval elindult végre Uhuka, csak azt nem értem, miért sétál és bámulja a papírjait, majd valamilyen eszközzel, azt ide-oda tekerészve, jobbra-balra világít és mindig csak tötyög, ahelyett, hogy futna. Próbálok neki segíteni, átröpülök a következő fára és huhogok neki, így ha követi a huhogásomat, miután jól látom hogy a többiek merre futnak, hozzásegítem az első helyhez. Na, mi van Uhuka? Ez a balga megijedt. A fákra világít és engem keres. Itt vagyok Uhuka! Uhu-huhu! Úgy látom nagyon meg van ijedve, vajon mitől? Szegény, mikor teljes segítségemet élvezi és az erdő biztonságában van. Ez rémes. Miért lát ez a szerencsétlen ilyen rosszul? Ide-oda mászkál ahelyett, hogy előre, az általam is jelzett irányba futna. Még mindig a fák koronáit világítja, hiába huhogok neki. Ez egészen meghibbant, ellentétes irányba kezd el futni. Na, majd teszek én róla! Uhuka állj már meg, huhogom neki. Segítek neked, hogy elsőként fuss be, csak kövess engem! Borzasztó! Ahogy az emberek mondják és mérik az időt, szerintem már egy óra is eltelt és még mindig itt csámpázik, nyolc, tíz fa kis körzetben. Úgy látom rettenetesen fél valamitől, de mitől? Minden olyan egyértelműen szép sötét és biztonságos. Huhogok is neki. Magamban mondjuk próbálom megérteni, sok embert hallottam már beszélni, elég sok mindent megértek, valóban elég bölcs vagyok, ezt bízvást mondhatom, persze szép és ügyes is. Azt motyogja magában, hogy itt egy bagoly és huhog. Hát persze én huhogok neked gyermekem és mégis rettenetesen félsz. Jaj, akkor most még többet fogok neki huhogni, hogy ne féljen szegény! Csak tudnám mitől fél, hiszen itt vagyok vele és az erdő sötétjének leple teljes biztonságot ad. Őrület! Azt mondja, eltévedt. Tényleg eltévedt, nem értem mit mászkál itt egyik fától a másikig, ahelyett, hogy előre menne. És hogy soha nem fog ő már kikerülni innen. Ó, kisapám, ha megfordulnál és a méter rendszerbe, amit tőletek, megtanultam, nyolcvan métert mennél, már kint is volnál az erdőből. De most miért akarsz kimenni, mikor itt sokkal jobb, szebb, biztonságosabb. Nem mellesleg versenyen vagy,

azt hittem győzni szeretnél. Megpróbálok vele kommunikálni, bár ő nem tud bagolyul, én emberül éteni értek, de beszélni nem tudok. Huhogok még neki, hadd hallja, hogy itt vagyok a közelében. Őrület! Fél, tőlem fél a barátjától! Ilyen nincs! Leszállok a fa legalsó ágára, azt azért mégsem tehetem, hogy a vállára szállok. Megpróbálok segíteni, Uhuka! Huhogok neked, gyere utánam. Uhuka nem, nem és nem jön utánam. Földhöz vágja a cuccait és öklével veri a földet. Szerintem futni kellene, így nem lehet versenyt nyerni! Ha olyan nagyon fél tőlem, miután a barátom, segíteni fogok neki. Megkedveltem ezt a szerencsétlent Nappal ő az úr, éjjel én, úgy látom. A háta mögött fogok huhogni, akkor ellentétes irányba fut, mert fél tőlem. Hajrá Uhuka! Veszítettél egy csomó időt, de rád hozom én a frászt mint rendes barát és bezavarlak a célba elsőnek. Ne pocsékold az időt! Pecsételj és rohanj, mert huhogok a nyomodban. Előlem fuss! Ott az ellenőrzőpont, pecsételj, rohanj, fuss, ne lazsálj felfelé sem! Futás! Uhu Uhuka! Huhog neked a drága jó barátod. Nem haragszom, hogy félsz, most mit csináljak, hogy ilyen bénára sikeredtél. Az éjszaka oldaláról nézve, nappal jól eligazodsz, akkor én nem látok, úgy hogy nyomás! Na, még egy kicsit! Úgy, most csússz át azon az oldalon, mert huhogok a nyomodban. Futás előlem! Le a vízmosásba! A nyomodban huhogok, rohanj előlem le, elég, úgy! Most oldalt huhogok, hogy fuss fel az oldalon. Oké, megtaláltad, az ott, pecsételj, fuss tovább! Még két ellenőrzőpont, végig zavarlak kisapám, nem szeretek vesztes lenni, végül is én vagyok a mentorod. De rémült az arcod! Még néhány lépés és célba érsz! A lökött nem is tudta, beesett, átadta az ellenőrző céduláit és első lett, úgy ahogy egy bagoly barátjának, Uhukának ez természetes és magától értetődő.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/