Avi Ben Giora. : A festő és a lánya – 19.

*

 

Pista egyik pályázatot a másik után nyerte meg. Abban az időben, amikor szinte senki sem tudott keresni havonta ezreseket tett zsebre. Viszont volt egy nagyon rossz szokása. Sokat éjszakázott és közben rászokott az italra is. Egy éjszaka, ha dolgozott, egy liter rum meg se kottyant neki. Duci sokszor zsörtölődött vele emiatt.

– Teljesen tönkre teszed magadat. Ami pénzt megkeresel, annak egy jelentős részét elvered italra. Mi értelme van?

– Értsd meg, másképp nem tudok alkotni. Nekem ez olyan, mint másnak az ópium.

– Pont erről beszélek! Annyira rászoksz, hogy e nélkül képtelen vagy dolgozni már. Szeretnék azon kívül valami fontosat is mondani neked, hátha ettől észhez térsz. Gyereket várok!

– Micsoda? Megbeszéltük, hogy az első öt évben, amíg nem lesz pénzünk saját lakásra, nem lesz gyerek. És különbben is csak nem akarsz pocakkal járni majd az egyetemre?

– Miért? Nincs semmi szégyellnivalóm. Férjes asszony vagyok.

– Márpedig gyerek itt nem lesz. Nem azért, mert apám vagy bárki is ellenezné, vagy nem férne el. Én nem akarom. Túl fiatalok vagyunk ehhez. Várjunk még vele.

– Nem várunk vele. Én most akarom megszülni az első gyerekemet, nem öt év múlva.

– Gondolkozzál egy kicsit már ésszel. Most vagyunk fiatalok és tudunk menni a barátokhoz szórakozni színházba, moziba. Ha gyerek lesz, akkor ez meg is szűnik egy csapásra. Minden időnket a gyerek fogja elvenni. Éjszaka tudok csak dolgozni és gyerek mellett ugye, ez nem fog menne.

– Pista csinálhatsz, amit akarsz ez a gyerek meg fog születni.

Pista nem vitatkozott tovább. Nem adta fel a régi életvitelét. Ugyanúgy eljárt a barátaihoz és azokat persze vissza is hívta magukhoz, hiába is ellenkezett a felesége.

– Nem elég, hogy itt telefüstölitek a lakást és isztok is, mint a gödények, nekem még a feleségeiket is el kell viselnem. Már bocsáss meg, ezek akkora k.., hogy! Csupán a pénzükért vannak velük.

– Ne mondj ilyeneket. Mind művész. Zenészek festők, persze, hogy szabadabban élnek, mint az átlag polgár.

– Te nem vagy művész. Maximum életművész. Miért akarsz egy olyan életmódot utánozni, ami nem is neked való?

– Sok mindent nem tudsz. Apám sem jókedvéből lett építész, sőt a nagyapám sem. Festők szerettek volna lenni, mint ahogy igazából nekem is ehhez van kedvem. Csupán csak miattad nem hagyom ott a pályát, mert kell a pénz. Ha egyedül lennék, már régen nem ezt csinálnám.

– Az a bajod, hogy a nyakadon vagyok? Meg hogy jön a gyerek? Elköltözhetek vissza anyámékhoz. Van még ott helyem és a gyereknek is fognak szorítani.

– Ugyan már, nem erről van szó. Engedj meg még egy magyarázatot. Nem azért járok ezekkel én sem, mert annyira jól érzem magam velük. A munkáim egy részét tőlük kapom. Nekik vannak olyan tehetős ismerőseik, akik fizetnek és nem is keveset, hogy a házukat megtervezzem és felhúzzam. Csupán ezért van átlagon felüli fizetésem. A BUVATI–nál szeretek dolgozni, de igazából nem fizetik meg a tudásomat. Pénzre meg nagyon szükségünk van.

– Miért nem mondtad ezt el eddig?

– Miért, miért? Gondoltam, magadtól is rájössz majd. Ezért nem akarom én azt a gyereket annyira, De ha már útban van, akkor csak jöjjön. Majd valahogy átszervezzük a dolgokat.

Pista nem sokat változtatott a megszokott életformáján. Éjszakázott ivott tovább és a baráti társaságok is szinte nap, mint nap váltogatták egymást. Egy nap az üres szobát találta csak és egy levelet:

„Bővebb információért fordulj apádhoz”.

Nem kellett sehova sem fordulnia, mert az apja ott állt már az ajtóban.

– Idefigyelj. Engem nem érdekel, hogy mint rendezed, de még ma este itt akarom látni újra a feleségedet. Gondolkozz el, miért költözött haza. Ha segítségre lenne szükséged a gondolkodásban, csak kérdezz engem. Első „válaszom”, hogy ettől a perctől kezdve kiköltözteted az alkoholt innét. Ha inni akarsz, menj a kocsmába. Minden bűzlik a rumtól, és a feleséged gyereket vár.

Pista összekapta magát és tessék–lássék módra rendet is csinált. Tudta, hogy a Fekete családnál is megkapja majd a beosztását. Ahogy számította, úgy is történt. Nem csak Vilmos tartott neki kiselőadást, hanem József is. Ludmilla már csupán csak hab volt a tortán.

Végül is Duci visszaköltözött, de azzal a feltétellel, hogy ha nem változik meg, akkor nem csak költözik, válik is.

Júniusban aztán megszületett Andrea. Pistát mintha kicserélték volna. Mindenben segített, még a bevásárlásban és a főzésben is. Duci kénytelen volt abbahagyni a tanulást. Úgy tervezte, hogy majd, ha a gyerek nagyobb lesz, befejezi a hátralevő évet. De mint annyiszor, a politika megint közbeszólt, és romba döntötte a terveket. És bekövetkezett az, amit már nem lehetett elkerülni. ’56 októberében az elégedetlenség forradalomban tetőzött. Pista barátai közül többen, ahogy lehetett elhagyták az országot, nyugatra mentek. Pista is fontolgatta a lehetőséget, mégsem vállalkozott rá a gyerek miatt.

– Ha akarsz, menj csak előre – biztatta Duci. – Én elleszek itt a gyerekkel addig, amíg rendeződnek a dolgok és te is megteremted az alapokat ahhoz, hogy utánad mehessünk. Ne gondolkozz sokat. Anyám testvérét is nagyon foglalkoztatja, hogy feladunk mindent és kimegyünk Ausztriába. A család valaha ott élt. Még vannak rokonok is, akikre számítani is lehetne az elején. Egyszerre nem mehetünk. Úgy tervezik, hogy előbb ő és Muki, a lánya mennek, aztán lassan majd az egész család. De egyelőre várakoznak ők is valamire.

 

 

/folyt. köv./

Legutóbb szerkesztette - Avi Ben Giora.
Szerző Avi Ben Giora. 453 Írás
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen.