Csonka János : Avar alatt

 

 

 

Szájból mert közöny,
sárcsomós mederbe fulladt
hírre vert közlöny,
alanyra pukkadt.

Kikopott tudattal,
elnyelt eszmékkel,
szárnyra tárt kulcscsonttal,
mégsem érdemmel.

Rontom friss bet?im,
ropognak papíron
gondolat – kürtjeim

hörögnek fel torkomon.

Hogy maszatos érvek,
penészes ömlengések martak –
és lényegül a lélek,
dohos szavak halnak.

F?szeres illatokat,
talppal szedek össze
lemorzsolt hónapokat,
az ?szi avar kösse.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Csonka János