Éva hat éves unokája cserfes, tündéri kislány. A szünidőben sok időt töltenek együtt. A nagymama minden alkalmat megragad, hogy tanítgassa a kicsit erre-arra, s ezt azért is fontosnak tartja, mert nem nézi jó szemmel, hogy a gyerek otthon egyfolytában a számítógép előtt ül. A tavalyi karácsonyt együtt töltötte a család. Erre az alkalomra a szülők megvették a Krumpli Úr című programot, ekkor Éva még annak is fültanúja lehetett, hogy Noémi beszél a számítógépes játékhoz. Félelemmel töltötte el, hogy a virtuális világ ennyire lenyűgözi unokáját.
– Sokat kell vele foglalkozni, és más irányba terelni a figyelmét! – adta lányának, Mónikának a jó tanácsot. Mónika legyintett és mosolyogva végezte tovább a dolgát.
Éva nagyon örült, hogy eljött a nyár. – Majdnem három hónapig vigyázok a kislányra, s ezalatt, nem gépezik majd, hanem, hasznos dolgokat tanul tőlem – gondolta, mikor hazafuvarozta otthonába Noémit.
Minap paprikás krumplit készítettek. Éva úgy gondolta, a paprikás krumpli elkészítésének tudományát rögtön át is adja a jövő nemzedékének.
A hámozással kezdték a főzést. A gyerek jelezte, az nem lesz jó, mert annyira „megfarigcsálja” a krumplikat, szinte, csak a fele marad meg. Éva megmutatta azt a módszert, amivel elkerülheti a kislány a pocséklást.
Látta, unokája nehezen boldogul és megkérdezte:
– Nem megy?
– Nagyon erősen tartja a krumpli a héját – felelt a kislány.
– Oldd, meg ezt a problémát, Te biztosan erősebb vagy! – biztatta, és még egy kis magyarázattal is megtoldotta a dolgot. – Az ember azért tudott az élővilág csúcsára jutni, mert amit erővel nem tudott megoldani, ott a hiányosságát az eszével pótolta.
A gyerek gondolkodott, a krumpli fölé kuporodott és így szólt nevetve:
– Kedves Krumpli Úr! Kérlek, lazíts! – szólt a gyerek a pc-ből jól ismert alakhoz.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.04. @ 09:50 :: Sípos Julianna