Marthi Anna : Holdtölte

Jánoska Alíznak szeretettel

 

 

 

mottó: “Te magad egy vagy az úttal, céllal.

Nincs semminek

Kín-kezdete, baj-vége.

Életed egésze

Nem több mint

Halálod ezredrésze” – Iszlai Zoltán: Törvénnyé vált élet

 

 

 

reggel óta közelít a szerelem

léptei egyre közelebb és közelebb

ha puha talpakon lépdel bennem

csakis ösvényként terítem elé

fenyő illatú reményteli szívem

 

hát jő egyre és szalad

tisztán csorog le a könny

örömbe fordul kanyarodik

ágról ágra ugrál

és az eget emeli kitárt ágain

lehet kar szem szív

vagy tényleg óriásfenyők

minden ölelőn nézi a magasat

látod olvasni jó

de mégsem teljes

ha nincs a tócsa

amibe belelép

ahogy közelít

 

a tócsa is én lennék

átsejlenek szoknyája szegélyén

az ösvény guruló kavicsai

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak