Seres László : Csillagéhesen

Kővé vált a napfény s árnya

testemre sziklákat görget

megfagyott a tenger árja

holt virasztja az élőket

 

Élesre fent pengevágyak

kicsorbultak bordáim közt

széthullt a tér csak magának

őrzi a megkéselt időt

 

Élek s ez halállal felér

hogy örök kárhozatul ma

csillagéhesen utam felén

túl eljussak hozzád újra

 

Legutóbbi módosítás: 2010.08.04. @ 09:03 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.