Kővé vált a napfény s árnya
testemre sziklákat görget
megfagyott a tenger árja
holt virasztja az élőket
Élesre fent pengevágyak
kicsorbultak bordáim közt
széthullt a tér csak magának
őrzi a megkéselt időt
Élek s ez halállal felér
hogy örök kárhozatul ma
csillagéhesen utam felén
túl eljussak hozzád újra
Legutóbbi módosítás: 2010.08.04. @ 09:03 :: Seres László