Szemem élét a táv takarja,
harmatos gyöngynedvek tapadnak lencséimre
lelkemet áthatja,
az éj csillámos verejtéke.
Ölembe kotrom én most
az összes ?zött vad vágyamat,
ajkamra zárom a vámost,
az egyetlen n?t, ki számon kérhet vádat;
kire augusztusi csillagfénnyel hullámzik a bánat.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.04. @ 08:41 :: Csonka János