Koszos pocsolyák fenekén ragyog
magyarságunk, felesleges a szó.
Így haza nélkül hiábavaló
megkérdezni: tényleg magyar vagyok?
Ha van istenünk: talán megbocsát.
Az évek lusta mérge lassan öl,
ha éhezel, kurva mindegy, kit?l
kapod meg az utolsó vacsorád.
Inged talán fehér, de besároz
a gondolat, odakint már dörög.
Batyudat odacsapod a mához.
A sok hülye hiába röhög,
amit írsz, az magadból kihámoz:
fénylenek feletted a göncölök.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.04. @ 06:17 :: Csillag Tamás
