Bonifert Ádám : Reform – magyar módra

A “reform” szó ma a közbeszéd leggyakrabban elhangzó fogalma. Elkerülhetetlenek a reformok – ez az általános álláspont. De a kisördög azt kérdezi: milyen is a “magyar reformáció”, hogyan megy ez nálunk?
ErrŐl szól az alábbi parabola.*

 

Alaphelyzet: sokan vallják, hogy a házasság intézménye már elavult, bonyolult a jogi rendje, reformálni kell! Megalakul a főbizottság- szakmai bizottsága-albizottságának-mellékbizottsága, amelyben reformpárti (P) és a reformban kételkedő (K) tagok egyaránt vannak. És van vitavezető is (V). Hogyan is alakul tehát a magyar reformfolyamat? Ezt követjük nyomon a bizottság ülésén:

V: Feladatunk a házassági intézményrendszer reformjának a kidolgozása. Mi legyen a kiinduló pont?

P: Természetesen a jelenlegi intézményrendszer teljes eltörlése, a teljes szabadság megvalósítása és helyette új, korszerű rendszer bevezetése.

K: Hogyan nézne ez ki?

P: Vegyük pl. Jancsit és Juliskát. Kölcsönösen megszeretik egymást, ezért együtt akarnak élni.

K: Mit jelent az, hogy “együtt élni”?

P: Együtt töltik a napjaikat és éjszakáikat. És büszkén hozzák mások tudomására is, hogy ők összetartoznak.

K: Hogyan hozzák mások tudomására? Egyenként elmondják mindenkinek?

P: Beteszik az újságba.

K: Akkor én is betehetem az újságba, hogy szeretem Juliskát és együtt akarok vele élni? Még akkor is, ha Juliska nem akar velem együtt élni?

P: Nem, csak akkor lehet az érvényes, ha ezt a szándékot közösen kijelentik.

K: Az újság szerkesztője előtt?

P: Nem, hanem valami kijelölt személy előtt.

K. Ez egy hivatalos személy lenne, mondjuk az önkormányzatnál?

P: Úgy van. És ő igazolná, hogy megtörtént a nyilatkozat.

K: De hogyan tudná ez a személy fejben tartani a sok nyilatkozatot?

P: Nem kellene, hanem beírná egy könyvbe. És ettől kezdve ők hivatalosan is összetartoznak, amit a hivatalos személy ünnepélyesen ki is jelentene.

K: Ez a könyv lehetne mondjuk egy anyakönyv is? És aki vezetné, az az anyakönyvvezető?

P: Lehetne.

V: És mi történik, ha Juliskát valaki más is felszólítja, hogy éljen vele együtt, mert szerelmes belé.

P: Juliska egyszerűen azt mondja, hogy nem lehet, mert már együtt él Jancsival.

K: De ha Juliska nagyon szép és sokan szívesen élnének vele együtt, akkor naponta tíz-húsz emberrel kellene közölnie ezt. Ez elég fárasztó lenne.

P: Hát viseljen valamit Juliska, amely jelezné mások felé, hogy ő már foglalt!

K: Mondjuk viselne esetleg valami jelet?

P: Miért ne? Viselhetne az ujján pl. egy gyűrűt, lehetőleg olyan karikaformájút, hogy kifejezze kettőjük összekötöttségét.

V: És nem tűnhetne ki e tény pl. a nevéből is?

P: Dehogynem. Mondjuk Juliska ezután úgy nevezné magát, hogy “Juliska, Jancsi nője”, vagy röviden “Jancsiné”.

V: Ez remek! És mi történne, ha Jancsi megunná Juliskát és mondjuk a továbbiakban Katival akarna együtt élni?

P: Teljes a szabadság, tehát egyszerűen elmenne a Juliskától és összeköltözne Katival.

K: És ha Juliska ezt nem akarná?

P: Ez valóban megnehezítené a dolgot, de van megoldás. Jancsinak be kellene bizonyítania, hogy oka van elhagyni Juliskát. Ezért elmenne ahhoz a személyhez, aki beírta kettőjüket a nagy könyvbe és megkérné, hogy törölje őket a nyilvántartásból.

K: És ha Juliska is elmenne ehhez az emberhez és megkérné, hogy ne törölje őket az anyakönyvből?

P: Akkor nincs más, mint egy elfogulatlan embernek kellene dönteni köztük.

K: És ki lenne ez az ember?

P: Hát talán az állam kijelölhetne egy feddhetetlen, tisztességes személyt, aki eldöntené, hogy különválhatnak, vagy együtt kell maradniuk.

K: Ezt a személyt lehetne netán ítélőbírónak is nevezni? Vagy röviden csak bírónak?

P: Igen.

V: Remekül haladunk a reform kidolgozásával. De ha sok ilyen ügy lenne, akkor egy ember nem győzné eldönteni a vitákat. Talán jó lenne több ilyen döntnököt, vagyis bírót kijelölni, ugye?

P: Valóban, és ezek az idő haladtával nagy gyakorlatra tennének szert és egyre jobb döntéseket hoznának.

K: És ezek a bölcs emberek olyan ügyekben is dönthetnének, hogy pl, kinél legyen a közös gyerek, ha van ilyen, vagy a ház, amelyben eddig laktak, vagy a vagyonból melyikük milyen arányban részesül?

P. Igen, hiszen a bírók előbb-utóbb úgyis szakosodnak, specialisták lesznek.

K: És a szabadság joga nem csorbul ezekkel a bírói döntésekkel?

P: Nem, mert a személyek önként alávetik magukat a bírói döntésnek, hiszen ők kezdeményezik azokat.

V: Hát, meg vagyok elégedve. Úgy gondolom, hogy sikerült lebontani a házasság és az ehhez kapcsolódó jogi keretek mai elavult rendszerét és egy új, korszerű rendszert kialakítani, amely okosabb, praktikusabb, mint a régi. Ez a korszerű reform! Íme, mi magyarok így reformálunk! A bizottság jó munkát végzett!

P: És cáfoljuk azt a régi tételt is, hogy az emberek mindig irtóznak az új eszméktől, a reformoktól. Bár biztosan lesznek, akik becsmérelni fogják az új gondolatokat, esetleg nem értik meg, mi ezekben az újszerűség, vagy akik nem tudnak alkotó módon viszonyulni korunk nagy kihívásaihoz — de mi nem hátrálhatunk meg.

V: Helyes! Akkor tovább a reformok útján!

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.