Füstbe borult az éj, útra kél a kéj,
Hullámzó légben ég? szembogarak.
Benne a világegyetem súlyos, mély
Igazságai halkan eloszlanak.
Fülledt szoknya- csupa nyári sejtelem,
Papucsod ékkövén enyém a remény.
Lelkünk az összes vihart átívelte, nem?
S mégis csak remény. Semmi fejlemény.
Meztelen vágy kacsint a barna b?rön,
Körmödre fest az édes szamorodni,
A cikázó feszültség egyre n?jön!
Ma éjjel nincs, ki el fog szomorodni.
Vízpart, homok? Ugyan, ez csak Pest city,
Benne én: rideg, érzelmek nélküli,
Aki magát emészti, készíti ki,
És a boldogság? Messze elkerüli.
…………………………………………………..
Tisztelt szerz?, itt mi a nevünkel együtt vállaljuk az arcunkat is… a versed oké
Legutóbbi módosítás: 2010.08.11. @ 13:01 :: Fodor Dávid
