Fodor Dávid : Pesti (t)est

Füstbe borult az éj, útra kél a kéj,

Hullámzó légben ég? szembogarak.

Benne a világegyetem súlyos, mély

Igazságai halkan eloszlanak.

 

Fülledt szoknya- csupa nyári sejtelem,

Papucsod ékkövén enyém a remény.

Lelkünk az összes vihart átívelte, nem?

S mégis csak remény. Semmi fejlemény.

 

Meztelen vágy kacsint a barna b?rön,

Körmödre fest az édes szamorodni,

A cikázó feszültség egyre n?jön!

Ma éjjel nincs, ki el fog szomorodni.

 

Vízpart, homok? Ugyan, ez csak Pest city,

Benne én: rideg, érzelmek nélküli,

Aki magát emészti, készíti ki,

És a boldogság? Messze elkerüli.

…………………………………………………..

 

Tisztelt szerz?, itt mi a nevünkel együtt vállaljuk az arcunkat is…   a versed oké

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Fodor Dávid
Szerző Fodor Dávid 2 Írás
C'est la vie.