Fodor Dávid Szerző
Vezetéknév
Fodor
Keresztnév
Dávid
10 év Nincs Komment

Füstbe borult az éj, útra kél a kéj,

Hullámzó légben ég? szembogarak.

Benne a világegyetem súlyos, mély

Igazságai halkan eloszlanak.

 

Fülledt szoknya- csupa nyári sejtelem,

Papucsod ékkövén enyém a remény.

Lelkünk az összes vihart átívelte, nem?

S mégis csak remény. Semmi fejlemény.

 

Meztelen vágy kacsint a barna b?rön,

Körmödre fest az édes szamorodni,

A cikázó feszültség egyre n?jön!

Ma éjjel nincs, ki el fog szomorodni.

 

Vízpart, homok? Ugyan, ez csak Pest city,

Benne én: rideg, érzelmek nélküli,

Aki magát emészti, készíti ki,

És a boldogság? Messze elkerüli.

…………………………………………………..

 

Tisztelt szerz?, itt mi a nevünkel együtt vállaljuk az arcunkat is…   a versed oké

 

 

 

 

 

 

10 év Nincs Komment

 

 

Üresség.

Kapkodom -hiába,

Mindennek hiánya,

Nincs menedék.

De tényleg nincs-e?

A világ összes kincse

Bennem összpontosul

És darabokra esik.

Szupernóva robbanás,

Nincs te, nincs én,

nincs senki más.

 

 

Csak k? kövön,

De az se.

Se menni, se maradni,

Ennyi a maradi

Én.

Ebben a pörg?

Burjánzó létben.

 

 

 

Kedves Fodor Dávid!

Bemutatkozó (bár annak túlontúl ismer?s) verseddel rövid belharcot vívtunk, szerkeszt?k, többen is. Ritkán, s csak jelent?s indokkal utasítunk vissza els? írást, ám most kénytelenek vagyunk, mert ez a fajta világlátás, fogalomkör és szóhasználat gyakorlatilag lerágott csont a világlírában éppúgy, mint a hazai költészetben.

 

Engedelmeddel ezt most nem kérjük szépen.

 

Üdvözlettel: Rossner Roberto

Fodor Dávid Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.