Horváth István : AUGUSZTUSI ESTE

 

nézek az égre
az idejét sem tudom mióta
talán órák is elteltek azóta
hogy a hamvadó t?z utolsó
szikrái is mind kihunytak
kezemmel keresem
elillant melegét
s hallgatom az éjszaka
beszédes csöndjét

körös-körül erd?
bársonyos sötétben
finom nesz surranás
néma szárnyak rikoltás
aztán újra csend
de mégse mert valami
rám száll s mivel mozdulok
riadtan menekül
távolban tücsök hegedül

hanyatt fekszem
szinte meredten
milliónyi csillag vibrál
és karjával felém int
– vagy csak hunyorgat –
úgy érzem hozzám szólnak
s én száraz szivacsként
szívom magamba az ég
áradó szerelmes tekintetét

Legutóbb szerkesztette - Horváth István
Szerző Horváth István 125 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.