A barlang szája kalandra csábítóan ásítozott. H?vös szél csapott meg. Egyedül voltam, a barlang sötétnek t?nt, mégis vonzott befelé.
A távolabbi falon fény vibrált.
Sz?k volt a tér, de izgatott, hogy vajon mit találok ott.
Óvatosan, a falakba kapaszkodva haladtam. Nedves, szokatlan formájú köveket éreztem az ujjam alatt.
Hirtelen egy szürkés alakot láttam magam el?tt.
Megmerevedtem.
Az a “valami” is mozdulatlan volt.
Lassan vettem leveg?t, majd lassan fújtam ki. Éreztem, hogy rámtör a pánik; de mindenképpen meg akartam ?rizni hidegvéremet.
A fenébe is, senki nem mondta, hogy ez a barlang veszélyes.
Ugyan minek jöttem be?
Ki akartam menni.
Nos, ha a bejárat felé fordulok, az azt jelentette volna, hogy hátat fordítok annak a valaminek. Ezt nem kockáztattam. Életemben nem hátráltam még ilyen lassan.
Az valami is mozgásba lendült.
Mozgott, amikor én mozogtam.
A homlokom még mindig nyirkos volt, amikor a tenyeremmel rácsaptam.
Az a valami is odacsapott a sajátjára.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.09. @ 09:53 :: jager_ luca
