Dezső Márton : Határeseti credo

Én hiszem, hogy fáj, ha ütnek,

és rosszabb itt a menekültnek,

de volt, ki mégis felszegezte

azt a rongyos senkit a keresztre.

 

Hiszem, az ember szíve medd?,

magtalan bolond a teremt?,

és háza olyan árva itt,

hogy bezárta Éva lányait.

 

Én hiszem, hiába is szólnál,

hogy sosem leszek több a pornál,

hogy éhség, félelem és átok

síromig h?séges barátok.

 

Hiszem, az ív önmagába fut,

és harmat lepi el majd a hamut,

hogy minden út és id? véges –

hiszem, hogy egyszer hazaérek.

Legutóbb szerkesztette - Dezső Márton