Czirják Jolán : Börtön-ének

Rabja lettem testem börtönének…

Rabja lettem testem börtönének –
életfogytig szól a benntartó ítélet
De cellám ablakán hunyor’g a holnap,
s éltet? er?t sugároz alkonyomnak

 

Rajta hát!- feszítem satnya izmaim –
cellarácsra fonva már – elkékült ujjaim
Ám mindhiába küzdök – ellenáll,
s a csüggedés-fegy?rnek büntetése vár…

 

Megkötözve végül – észre térek –
nincs menekvés – meg kell, hogy nyugodjak
sorsom ez – miért is tiltakozzak?

 

Priccsemen feküdve sírok egyre –
itt maradtam – élve eltemetve
Láncra verve sz?kölnek remények…

Legutóbb szerkesztette - Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"