Marthi Anna : Játék pillanatai: árnyék és fény váltakozva

Nyomtatás

Foltokból és árnyékokkal szövetkezve

Élek és fények szegletéből

Hova tűnik a megbújó álom-jelen

Jól átgondolja már megrágott indulatait

Soha nem felejtésbe zuhanással

És benne egy még nagyobb magánnyal

Magára hagyott király-álarccal

Vár az egy szem ember

Minő gyöngyszemek az órák múlásán

Pillanatok szemelgető rezdüléseiben

Magánytól eltolt harci hallgatásban

Egy szem ember vár

Igen és nem szavak váltakoznak

Papírba burkolt áhítat

Kiugró csücske van a holdnak

Pontosan jelenik meg az erény

Csalafinta játszótérre téved

Lélegzete ki-be tér

Lengő ajtó lesz a gerinc

Szokatlanul játékba merészkedik

Látva egy összekulcsolt kezet

Látva egy óceánnyi teret

Benne mezőnyi perceket

Percekben életnyi édeset

Minden pillanat arcát vasalja

Hold-arénában leng szíved

Egy pántot mi nemsoká’ elenged

Úgy bomlik mint felhő-gombolyag

Képtelen fellegvár tudatod tiszta

Amint figyelmed aludni tér

Átugornál egy másik versbe

Nem lehet ez itt tied

Bőröd kinyújtott térben tészta

Összegyúr kisimít lélek-vár a fény

Rétegekből áll össze e létra

A szellem hozza az illatod is

Félénk pontok a láthatár terítőjén

Néhány kerek más szögletes

Tálalva immár emberi tested

És a szempár amin belesni kész

Pokolban jársz vagy csak szeretsz

Kiszakítlak ma még merek

Elszaladni nincs tered

Maradni mégsem lehet

Síró száddal szót nyelek

És bele-bele kérdezek

Hallgatásból kikeverek

(Egyetlen igyekezet)

Egy gyöngysorból amint lepereg

Percek-perce a Szemed