Foltokból és árnyékokkal szövetkezve
Élek és fények szegletéből
Hova tűnik a megbújó álom-jelen
Jól átgondolja már megrágott indulatait
Soha nem felejtésbe zuhanással
És benne egy még nagyobb magánnyal
Magára hagyott király-álarccal
Vár az egy szem ember
Minő gyöngyszemek az órák múlásán
Pillanatok szemelgető rezdüléseiben
Magánytól eltolt harci hallgatásban
Egy szem ember vár
Igen és nem szavak váltakoznak
Papírba burkolt áhítat
Kiugró csücske van a holdnak
Pontosan jelenik meg az erény
Csalafinta játszótérre téved
Lélegzete ki-be tér
Lengő ajtó lesz a gerinc
Szokatlanul játékba merészkedik
Látva egy összekulcsolt kezet
Látva egy óceánnyi teret
Benne mezőnyi perceket
Percekben életnyi édeset
Minden pillanat arcát vasalja
Hold-arénában leng szíved
Egy pántot mi nemsoká’ elenged
Úgy bomlik mint felhő-gombolyag
Képtelen fellegvár tudatod tiszta
Amint figyelmed aludni tér
Átugornál egy másik versbe
Nem lehet ez itt tied
Bőröd kinyújtott térben tészta
Összegyúr kisimít lélek-vár a fény
Rétegekből áll össze e létra
A szellem hozza az illatod is
Félénk pontok a láthatár terítőjén
Néhány kerek más szögletes
Tálalva immár emberi tested
És a szempár amin belesni kész
Pokolban jársz vagy csak szeretsz
Kiszakítlak ma még merek
Elszaladni nincs tered
Maradni mégsem lehet
Síró száddal szót nyelek
És bele-bele kérdezek
Hallgatásból kikeverek
(Egyetlen igyekezet)
Egy gyöngysorból amint lepereg
Percek-perce a Szemed
Legutóbbi módosítás: 2010.08.10. @ 16:33 :: Marthi Anna