Bihari Csilla Rózália : Búcsú az iskolától

Nyomtatás

Megszólalt a cseng?,

Vége van az évnek.

Zúg a mez?, erd?,

Száll a búcsúének.

Sok mindent átélvén,

Köztük jót és szépet,

Semmit nem feledvén 

Búcsút intünk néktek.

Elröpült a pár év,

Gy?ltek az emlékek.

Ami jó, ami szép

Köszönjük tinéktek.

Drága tanáraink,

Akik neveltetek,

Véd? mentsváraink

Nekünk ti lettetek. 

Akárhányszor panasz,

Gonosz könny folyt értünk,

Mi akkor is azt tudtuk:
Hálát adtok értünk.

Ezért most mi adunk

Hálát tiértetek,

Mert senkik nem vagyunk,

S lennénk nélkületek.

Amikor el?ször

Beléptünk e helyre,

Akkor az els? nap

Jöttünk idegenbe.

Akkor, az els? nap 

Megfogtátok kezünk,

S amit egy szül? ad

Megadtátok nekünk.

Egészen idáig 

El nem engedtetek,

De a mai nappal

Búcsúzunk t?letek.

*

Otthonunk  volt az iskola,

S mi jöttünk otthonról haza.

Szül?inkt?l szül?inkhez jöttünk,

Mert a tanáraink azok voltak nékünk.

Testvérei voltunk mi egymásnak,

És tagjai egy szép nagy osztálynak.

Jóban, rosszban egy közösség voltunk,

Jón és rosszon mindig megosztoztunk. 

Nem csak osztály, család lett bel?lünk,

Amint együtt szép lassan feln?ttünk.

De az id? nagyon hamar elszállt,

És a család együtt szépen helyt állt.

Most már külön utakra visz sorsunk,

Lehet eddig szép társaság voltunk.

Hiszen most már külön kell helyt állnunk,

S a megszokott arcoktól megválnunk.

Ne adjuk fel azonban családunk,

Hiszen jó barátot itt mindig találunk.

Minden szép emléket ?rizzünk szívünkben,

Hogy majd segítsenek jövend? id?kben.

Maradjon ez mindíg ugyanebben,

Ne változzon mi volt a szívekben,

Mert ha szükségünk lesz újra egy mentsvárra:

Kérünk, hogy hagyjátok a kaput mindig tárva.