Tiszai P Imre : H a b o k b a n

Nyomtatás

Olajfák végtelen sora
küld utamra, s vérző alkonyat
simít körém lágy hullámokat,

hív a tenger hűs világa.

Ma éjszaka nem álmodlak,
hangod szól még a csobbanásban,
a tenger mély morajlásában,

de szemem lehunyom, nem látlak.

Visz tovább csillagok fénye,
ölelő a tenger, befogad,
csöppjeiben létünk ott marad,

vonz magához hideg mélye.

Aphrodité sír és sírt ás,
Poszeidón vár, senki más.