Szélmalomharc? Vagy mégse?
Csak másnap folytatták a beszélgetést. Emilia hozta szóba.
– Elgondolkodtató volt, amit a tegnap mondtál. Hajlok arra, hogy elfogadjam, hogy összeugrasztottak bennünket. Talán ha nektek se lettek volna annyira extrém követeléseitek…
– Csak azt követeljük, amire a románok 1918-ban ígéretet tettek, amit nem tartottak be, vagy amit elvetek azóta t?lünk! – vetette ellen Noémi.
– Kollektív jogokat követeltek. Sehol a világon nem ismerik el a kollektív jogokat.
– De kollektív b?neink lehetnek? – vált kissé élessé Noémi hangja. – S nemzetközi fórumokon vajon miért nem szavazzák meg? Mert mindenhol a többség dönt. S mindenhol félnek megadni a kisebbségek jogait. Vagy nem érdekük. Ez nem jelenti, hogy amit a kisebbségek követelnek, nem lenne jogos.
– Miért lenne jogos az, hogy magyarul tanuljátok a Románia földrajzát és a történelmét? Hogy magyarra fordítsátok a neveket?
– Mi azért küzdünk, hogy a neveinket ne fordítsák le. Akkor miért fordítanánk le Mihai Viteazul vagy Stefan cel Mare nevét, ha mi nem akarjuk engedni a saját neveinket lefordítani.
– Háááát… Volt erre példa a századfordulón Magyarországon… A neveket magyarosították.
– Volt. Beismerem. De ha akkor hiba volt, akkor ma is az!
– S földrajzi neveket is le akarjátok fordítani. Azt ne tagadjátok!
– Nem ugyanaz. Mindenkinek joga eldönteni, hogyan szólítsák. A személyneveknek szenteknek és sérthetetleneknek kellene lenniük. Ahogy mindenki eldöntheti szabadon, hogy ? melyik nemzet tagjának tartja agát. Ám egy település nem egy személy. Ennek a falunak, ahol a lakosság 99%-a magyar, miért ne lehetne magyar neve is? – nyomta meg Noémi az utolsó szót.
– Mert Romániában van.
– S miért nem nevezheti az itt lakó a saját anyanyelvén a saját szül?faluját? Attól kevésbé lesz Romániában? Milyen hátrányod származik neked abból, hogy én, amikor például Kiseszterrel magyarul beszélgetek, a falu magyar nevét használom? S ha konkrétan semmi, akkor miért nem írhatnám ki a falujelz? táblára is, hogy otthonosabban érezzem magam? Ahogyan más országokban is ki van írva?
– Ne hasonlítsd Romániát Svájchoz vagy Belgiumhoz. Románia nemzetállam.
– Mit jelent az, hogy „nemzetállam?” Határozd meg a fogalmat légy szíves! Az, hogy a román nemzeté? Én Románia állampolgára vagyok, de nem vagyok a román nemzet része. Akkor Románia nem a hazám, vagy kevésbé az enyém? Állítólag minden állampolgár egyenl? ebben az országban! Ha ez az ország nem tulajdonom, akkor nem lehetek veled egyenl?! S az akarok lenni! Ezért követelem, hogy ne hangsúlyozzuk Románia nemzetállam jellegét. Ez a téves meghatározás egy olyan alapvet? hiba, amelyb?l a hibák egész láncolata következik. Például az, hogy a gyermekek az iskolában nem Románia, hanem a románok történelmét tanulják. A mi gyermekeink nem tanulnak saját ükapáik h?siességér?l. Csak arról, hogy örökké ellenségek voltak. Idézz egy mondatot a románok történelme tankönyvb?l, amely jót mond rólunk, magyarokról! Jobbágysorban tartottuk és kizsákmányoltuk az erdélyi románokat, megölettük Mihai Viteazult, kivégeztük Horiat, CloÃ?Ÿcat és CriÃ?Ÿant, megöltünk 30000 románt az 1848-as forradalom idején, elítéltük Ion RaÃ?£iut és a Memorandum-per vádlottjait, mert a jogaikért küzdöttek, az 1940-44 közötti rémtettekb?l csak az ippi és ördögkúti mészárlást említsem…
– De hát ezek történelmi tények… S mondj egy példát, miben különbözne Románia történelme a románok történelmét?l?
– Igen. Amit említettél történelmi tények. De a legveszélyesebb hazugságok a féligazságok. Amíg csak ennyit tanul meg a gyermek ennek az országnak a történelméb?l, addig nem történelmet tanul, hanem egy nemzeti mítoszt, ami nem egy tudomány. Ahhoz, hogy amit tanítunk, az tudománynak min?sülhessen, ahhoz objektívnek kellene lennie. Ha az a gyermek nem tanulja meg, hogy Stefancel Mare Vaslui gy?zelmét 10000 székely vitéznek is köszönheti, hogy Király Albert ágyúi és székely vitézei nagy szerepet játszottak a Mihai Viteazul Calugareni-i gy?zelmében, hogy Bem József három nyelven indított újságot Brassóban, a román nyelv?t úgy hívták Espatriotul, a Don-kanyarnál román és magyar katonák is haltak meg. Küzdöttünk együtt is. De egymás ellen is. Az is a történelem, s mindig a rövidebbet húztuk. A 30000 román halott mellett a 48-as forradalomban magyarok tízezrei is meghaltak. 1848-ban volt a Zlatna feldúlása is, amelyet Avram Iancu csapatai követtek el. Négyfalu véres karácsonya is. De azon 200 vitéz között, amelyik három napig feltartóztatta a Brassói fellegvárban az 50000-es muszka sereget, románok is voltak. Volt Memorandum-per. De a Bolyai egyetem megszüntetését hány magyar egyetemi tanár sínylette meg? Menekültek a románok Észak-Erdélyb?l. De menekültek a magyarok több mint 200 000-ren 1918-ban. S menekültek 1944-ben is. S nemcsak Ipp és Ördögkút fémjelezte 1940-44 történelmét. Volt földvári haláltábor, szárazajtai lefejezés, Csíkszentdomokos, s ne folytassam a felsorolást. Az éremnek két oldala van.
– Honnan veszed ezeket? – próbált Emilia közbeszólni. – Haláltábor? Ilyen nem volt Romániában!
– Történelmet tanítasz. Több száz magyar halt meg abban a táborban. Civilek is, mint a nagybátyám, aki túlélte és mesélt róla. Édesanyám szárazajtai. Az öccse is a lefejezettek között volt. A tizenhetedik életévét még nem töltötte be. Ahányszor a barikád két oldalán álltunk szenvedtünk. Ezt hangsúlyozná ki Románia történelme a románok történelmével ellentétben. Románia történelme nem ellenségképet kultiválna, minta románok történelme, hanem közösségi tudatot. Amíg ez nem történik meg, addig a demokráciának kicsik az esélyei. A machiavellikus univerzális recept a következ?: Oszd meg és uralkodj! Használati utasítás: Vegyél egy kell?en frusztrált kisebbséget, keltsél ellenségképet, amikor háborog, szítsad a viszályt, mutasd be a sajtóban kizárólag csak az ? b?neit, s?t, eltúlozva azokat, seperd a sz?nyeg alá, majd vedd el? a kel? id?ben, ha hatalmadat veszélyeztetik. A siker garantált!
– Te Noémi, tedd a kezed a szívedre, s mondd: a század elején így tanították a magyar történelemkönyvek? S ti ebben a szellemben ismertetitek a marosvásárhelyi eseményeket, vagy azt mesélitek, miként támadtak meg benneteket, s ti milyen h?siesen vertétek vissza a támadást?
Noémi elhallgatott. Egy perc is beletelt, amíg megszólalt.
– S arra hivatkozva, hogy „ti se a múltban” lehet folytatni, ugyanúgy tovább. Mi kontra ti. A komcsik örömére – felelte Noémi epésen. – Épp ideje tanulnunk a múltból!
– Nektek is megvannak a széls?ségeseitek. Vásárhelyen nem a románok és a magyarok verekedtek össze, hanem a széls?ségesek. Mindkét táborban vannak.
– Az széls?ségesség, hogy miután 19.-én megvertek minket, Süt? András szemét kiverték, a b?nösök megbüntetését követeltük?
– Nem az, hanem az állandó szeparatista törekvésetek. Haragudtok, hogy a románok nem kezelnek benneteket egyenl?ként, nem fogadnak igazán be. De hogyan lehet benneteket befogadni, ha állandóan külön akartok válni? Ne csodálkozzatok, hogy ez a különválás gyanakvást szül! S szerinted az is normális, hogy egy Románia-Magyarország sportmérk?zésen a romániai magyarok Magyarországnak drukkolnak? Inkább magyarok, mint román állampolgárok?
– Nézz körül! Egyedül vagy a tanáriban, aki nem tud magyarul – engedte el Noémi a füle mellett az utolsó mondatot. – Ha nem ketten, hanem mindannyian együtt beszélgetnénk, a társalgás románul folyna. Illetlenség olyan nyelven beszélgetni, amelyet valaki nem ismer. Csak akkor tudjuk a saját nyelvünket használni, ha „külön válunk”. Ez az egyetlen út, hogy megtartsuk saját kultúránkat, identitásunkat. Három éve élsz itt, szinte tiszta magyar környezetben. Nem tanultál meg. Nekünk kell románra fordítanunk állandóan a szót.
– Miért, szerinted Romániában kötelezni kellene a románokat, hogy tanuljanak meg magyarul? S ezzel a logikával a többi kisebbség nyelvén is?
– Nem kötelezni. Csak egy olyan hangulatot kialakítani, amelyben, akinek lehet?sége van, annak legyen motivációja is. Illemb?l. Persze, hogy Olténiában elvárhatatlan ez. De ahol a lakosság jókora hányadát egy kisebbség teszi ki, ott valahol illene néhány szót megtanulni. Úgy, ahogy erre példa volt Brassóban a két világháború között. Egy magára adó brassói három nyelven beszélt.
– Te tudsz németül? – kérdezte Emilia kissé éllel a hangjában.
– Igen. És nem az iskolában tanultam meg. Az egyik legjobb kisgyermekkori barátn?m Greta Hermann volt. Volt, mert ma már Németországban él. Hol magyarul, hol németül beszéltünk. Szomszédunk, Mircea bácsi magyarul szólította meg édesapámat. Édesapám meg románul ?t. S ez nem a húszas-harmincas, hanem a hatvanas-hetvenes években volt. Abban a hangulatban nem vonult félre senki anyanyelvén beszélgetni. Mindenki egyenl?nek érezte magát. Félrevonulunk, magyarnak maradni. Magyarok akarunk maradni Romániában. Nem hiszem, hogy ez széls?ségesség. S tudod, hogy a románok miért nem tanulnak meg? Két okból. Ha, hangsúlyozom, ha Románia nemzetállam, akkor mindenki román, és mindenkinek románul kell beszélnie. Ha Romániát nem Romániának, hanem Erdélynek, Moldovának, Dobrudzsának vagy bármiképp másként neveznék, egyértelm? lenne, hogy amikor például azt mondom erdélyi vagy havasalföldi, akkor az állampolgárságra utalok, amikor meg azt mondom, hogy román vagy magyar, akkor a nemzetre, a kultúrára gondolok. A nemzetállamok Kelet-Európa átka. Egy erdélyinek eszébe se jutna Moldvának szurkolni egy Erdély-Moldva meccsen. Ám egy erdélyi magyarnak annyiszor hányják a szemére, hogy „román vagy” (de nem jó román, mert nem beszélsz elég helyesen románul!) s ? állandóan hangoztatja, „nem vagyok román, magyar vagyok!” Ráadásul, ha már a sportos példát vetted el?, akkor maradjunk ennél. Elismerem, elég fura dolog, hogy sok itteni magyar Magyarországnak szurkol. Ám az legalább annyira fura, hogy bárkivel játszik Magyarország, a románok ellene szurkolnak! A természetes az lenne, hogy velünk együtt szurkoljanak a németek, oroszok, angolok ellen. Ez az ellenségkép kitaszít. Ez a második ok. A román honfitársaim ellenem vannak, nem fogadnak be. A magyar nemzet magáénak érez. Kivel vállaljak közösséget? Ez magyarázat. Ett?l még a helyzet nem normális, elismerem. Csak annyit akarok hangsúlyozni, még ebben a fura helyzetben sem lehet csak ránk mutogatni ujjal. Csak féligazság lenne. Vagyis egy veszélyes hazugság.
– Mindegyik román? Nincs ebben egy túlzott általánosítás? Ahogy abban is, hogy mindegyik magyar. Kölcsönösen túlzottan általánosítunk. Marosvásárhelyen valójában nem a románok és magyarok verekedtek össze, hanem a széls?ségeseink.
– Intézzük el egy legyintéssel, osszuk meg a felel?sséget, csakhogy béke legyen – felelte keser? szájízzel Noémi. Egyformán b?nös, aki támadott, s aki védekezett… Mert hát ? is ütött. Hogy ne érezzük a b?ntudatot. Kényelmes megoldás! Nem a vásárhelyiek verekedtek össze! A verekedés akkor tört ki, amikor megérkeztek a Vatra RomânescÃ?Æ? által bérelt buszokon a botokkal, fejszékkel felfegyverzett görgényvölgyiek! Azok támadták meg az RMDSz-székházat is 19.-én, Pet?fit és Bolyait keresvén, hogy meglincseljék! Nem a románok; a b?nösök megbüntetését követeljük! Kétlem, hogy ez egyáltalán meg fog történni[1].
– Noémi – felelte Emilia –, amikor a Nyárád völgyén elterjedt a hír, hogy a magyarokat megtámadták, a székelyek nem mentek be Marosvásárhelyre, hogy az ottani magyaroknak segítségére siessenek? A hodákiak és libánfalviak is azzal a tudattal utaztak fel Marosvásárhelyre, hogy ott ölik a románokat.
– Nem is ?ket vádolom. ?ket félrevezették! Ha annyiban maradt volna, ami 19.-én történt, amikor Süt? András szeme világát elvesztette, akkor az egész világ el?tt egyértelm?vé vált volna, hogy magyarellenes pogrom volt. A világ közvéleménye mellénk áll. Ha 1500 ember megtámad 15-20000-ret, akkor mi a várható végkifejlet? El?re láthatóan a kisebbségben lév?ket nagyon megverik. Azokat azért küldték oda 20.-án, hogy a magyarok alaposan megverjék ?ket, s a magyarokra lehessen kenni az agresszor nevet, hiszen több a román áldozat! Ha külföld el?tt nem is, de a hazai közvélemény el?tt mi maradtunk az agresszorok. Mert hát több a román áldozat. Miért csak a Cofariu esetét mutatja vég nélkül a román TV? 278 sebesült és 5 halott volt! Mert csak ez a kép igazolja megkérd?jelezhetetlenül, hogy a magyarok a b?nösök! Micsoda machiavellizmus! Megveretni a saját népedet, hogy vádolhass mást!
– Nem veszed észre, hogy pont abba a hibába esel, amivel vádolsz minket? Általánosítasz. „Ti támadtatok meg minket, ismerjétek el!” Te szeretnéd, ha mi románok és ti romániai magyarok helyett a mi Románia állampolgárai gondolkodásmódot használjuk. De te épp úgy szétválasztasz! A komcsik és a szekusok ugrasztottak össze minket! Össze kellene fognunk, jönnek a választások! A demokratikus Romániáért!
– Nem sok magyar fogja Iliescut megszavazni Marosvásárhely után! Ezt garantálom neked! De ti kiálltok mellettünk?
– Miben lesz jó az nektek, és nekünk is, így együtt, hogy a román demokratikus pártok szavatokat veszítenek, mert nem elég jó románok? Te magad tapasztalhattad, milyen az, ha valaki „nem elég jó magyar” a nyolcadik ügye kapcsán.
A csengetés szakította meg a vitát. Noémi vette a katalógust, s indult órára. Elhaladt Ági mellett, aki a beszélgetésük közben a közelükben ült.
– Kár volt a benzinért… – szólt Noémihez. – Szóval ?k nem támogatnak. De mi támogassuk ?ket.
– Nem teljesen… – felelte Noémi, de a hangja nem volt túl határozott.
[1] Nem is történt meg. Kizárólag magyarokat (és a magyarok segítségére siet? magyar cigányokat) ítéltek el.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:58 :: Adminguru
