Seres László : Ráncaid

Kép:Horváth Piroska: Föld ráncai

Ráncaid

hullámverte arcvonás csak

porcelán szépséged védjegye

mint megannyi színes

korallzátony

gyűlnek az évek

az imák

a fohászok

bennem ring mind ma is

megnyugtat

felkorbácsol

hogy naponta megvédjelek

időtől

viharok haragjától

mely egekig szökik

visz

repít

rád simul mint az árnyék

ölel

csókol

eléget

letépi láncaid

hogy végleg elengedjen

 

Ne félj

velem baj nem érhet

összezárt útitársak vagyunk

a hullámtalan

narancs-öblökig

hol Isten vár ránk

megcsendesedik a tenger

s kisimulnak újra

ráncaink

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.