Boér Péter Pál : Kolibri

2010.07.29. Boér Péter Pál Egyéb 9
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Bágyadt, már-már béna tagokkal hasít rám hajnalban a felkelő nap. Lelassult testem, majdnem kihűlt és leállt keringésem, hidegre lohadt testhőmérsékletem, csak apránként áll helyre. Előbb a szapora légzés váltja fel a szenvedést okozó lassút, aztán képes leszek aprót mozdítani tagjaimon, majd, amikor átáramlik rajtam a hideg borzongás, remegve kezdek lassú mozdulatokba, míg nem az észtvesztően energiapocsékoló életritmusom helyreáll és valami érthetetlen vágy repít kikínozni az utolsó előtti cseppig minden aznap gyűjtött erőmet.

 

A vackomból kiesek, és ha nem akarok földre zuhanva szörnyethalni, kénytelen leszek erőt venni magamon, hogy minden más madárral szemben a lehető legkegyetlenebb erőpocsékoló repülésbe kezdeni legyek képes a csábosan hívogató virágkelyhek irányába, amelyek vattacukornyi testsúlyomtól meg sem hajolnának. Ám én mégis az egyhelyben repülés akrobatájaként olyant mutatok, amit más madár nem tud, és sohasem tesz hosszabb időn keresztül. Akkor is megmutatom, hogy ami másnak percekig lehetetlen, az nekem egy álló napig lehetséges. Csakhogy csodálhassam a virágszirmokat, ihassak az összegyűlt vízből és táplálkozhassak a virágporból. Nem eszem kukacot, legyeket és egyéb kalóriabombát. Nem növök albatrosz nagyságúra és mégis az összes madarak közül lengeteg súlyom, villámló, ziháló lélegzetem és elpazarolt milliónyi szárnycsapásom ellenére, engem irigyelnek, nem én másokat. Úgy akarom látni a virágokat, hogy közben ne behemót darázsként rajta henyéljek, hanem szétpocsékolt számtalan szárnycsapással nézzem őket jobbról, balról. Ismernek a legszebb virágok és mind-mind visszavárnak éjjeli pihenőjük után. Napfelkeltekor azok is szembenéznek velem, akik hanyag látogatást ejtve begyűjtik a nekik nem is járót. Csak engem ismernek! A többiek maguk sem ismerik a virágokat.

 

S azon a napon, amikor a kimondhatatlan számú szárnycsapásaim utolsóját ejtem meg halódón földre hullva, engem megsiratnak a virágok, senki mást és gyászba borulnak mind, amint a testem eggyé válik azzal a földdel, amin életemben soha nem jártam.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.07.29. @ 10:45 :: Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/