Nem hiszem el! Nem hiszem el! Nem hiszem el! Csak ez visszhangzik a fejemben, miközben a velem szemben ül? seggfejet hallgatom. Az, hogy mit mond, már régóta nem számít. Annyiszor hallottam, hogy egyfajta ködön keresztül, a szavak és mondatok tényleges [… Tovább]
Csak ment, és tette a dolgát. Nem gondolkodott közben. Ez a nap más volt, mint a többi. A jól ismert feszültségt?l reggelizni sem tudott, a gyomra helyén ideges ürességet érzett, amit?l lélegezni is nehezére esett. A sorok egyformának és [… Tovább]
1. Amikor búzát arat a jó gazda, ütemre pontosan suhan a kasza, vágásra újabb vágás a felelet, kid?lt szárak még nem adnak kenyeret. Az alkotást szeretjük, nem a m?vet, Isten sem miértünk alkotott minket. Emészt? vágyban nincs józan [… Tovább]
Miért pusztul a vár, hogyha még állminden fala és benne a léleker?sebb az id? vasfogánál? ———————— Magadra mért hagytad magadat?Sírják vén csontjaid az id?t,vagy képzelnek szürke hamvakat?Hidd el, távol még az ?s Kaján,köpenyét messzi szelek tépik,nem veled [… Tovább]
Tudatlan gyilkosok,zsidók és latinok(eleven húst rászegezni)ácsoltak két fadarabot,hogy meglegyen az ? szent akarata. Ez a kereszt van homlokodon. Hagyománytól, s apától távol cseperedettanyád megmosolyogja,neki a feszület mást jelent.Szép arca megriada képzelt közhelyt?l.Talán nem is érti,de [… Tovább]
Csurai Zsófinak Vagyok. Félúton magam felé, minden és semmi közt, lázadó ?seim vére megalvad ereimben. Hangom eleven zenéje némán reszket süket dobhártyák mögötti sötét barlangokban és csókjaim éppúgy árulástól vemhesek, mint a déli nap pusztító hevét magukban visel? [… Tovább]
Szüretkor törpe öregasszonyok hajladoztak penészes, földre esett fürtök után szaporán, gy?jtötték a sz?l?t és közben káráltak rekedten, kásás hangon, jóíz?en és a velem oly konok kacsok puhán engedelmeskedtek meggörbült, köszvény-lakta ujjaiknak; volt képük kétszer üríteni, míg nekem egy se [… Tovább]
A mérhetetlent mérni hasztalan,léted a semmiben ring súlytalan:parttalan köznapokba roskad a hit,amíg robotban szürkülsz napestig. Ha szívvel mérnéd a mérhetetlent,ne feledd, csókod ?se Júdástólfogant, s bár homlokod jeltelen,visel?s vagy te is nehéz vágytól. Egyedül az anya csókja tiszta,ha [… Tovább]
Nagyinak szeretettel Kisfiúként, Duna mentén, zöld lucerna földek ölén csatangoltam. Anyám anyja vigyázott rám, fogta kezem, mosta ruhám, s ennem adott. Szoknyájától néha távol szippantottam a világból kíváncsian. Megfürödtem napban, holdban, s mint patyolat, tiszta voltam, [… Tovább]
Csak akkor vagy mellettem, ha, mint a búzát, szerelmet aratok, ha sóhajjá érik a tüd?be szívott egyszer? leveg?, s mikor életté változnak nyarak, telek, s vontatott köznapok. Kitartok, mert mélyre nyúltak a gyökerek, s szent minden akarat. Ha kongtak [… Tovább]
