Tombor Márton : Objektív

 

Csak ment, és tette a dolgát.

Nem gondolkodott közben. Ez a nap más volt, mint a többi. A jól ismert feszültségt?l reggelizni sem tudott, a gyomra helyén ideges ürességet érzett, amit?l lélegezni is nehezére esett.

A sorok egyformának és végtelennek t?ntek.

Hirtelen arra eszmélt, hogy a gép hangos sípolással jelzi, merül az akkumulátor. Kétségbeesetten nézett körül, nem látja-e valaki a Vezet?ség tagjai közül. Sokan vannak, bárhol lehetnek.

Leszállt a gépr?l, miközben azon gondolkodott, hogy a töltés nem volt elég, vagy az akksi kezdi beadni a kulcsot. Míg vizsgálta a bonyolult elektromos hálózatot, észrevette, hogy a tisztítófolyadék is kifogyóban van. Az elmúlt egy évben nem volt erre példa, már ami az ? m?szakját illeti.

Hiába.

A hír, amit tegnap kapott az egyik fel-alá száguldozó operátortól, rettent?en megviselte. Az igazgató látni akarja.

Éjjel, amikor mindenki aludt, álmatlanul feküdt az ágyban, mozdulatlan, mint egy koporsóban, nehogy felébressze halkan horkoló feleségét.

Megrémítette a tudat, hogy nem alszik. Az álmatlanság a hibák melegágya. Az ? munkaköre magas szint? koncentrációt igényel. Nélküle az egészségügy darabokra szedné a céget. Remélte, hogy ezzel a vezet?ség is tisztában van.

Amir?l azonban biztosan nem tudtak, az a kisfia. Az ? jövedelme csupán kis része volt az ápolására fordított hatalmas összegnek. Két éve, mikor el?ször elhangzott; SZÜLETÉSI RENDELLENESSÉG, még nem tudta mit jelent ez. Bízott abban, hogy a társadalombiztosítás, melyre soha azel?tt nem volt szüksége, átsegíti ?ket ezen a nehéz id?szakon.

Tévedett. Az orvosok kapzsisága sokáig megdöbbentette, míg végül annyira megszokta, hogy ha valamelyikük véletlenül nem fogadta el a borítékot, csak értetlenül állt a kórház folyosóján.

Szar az élet. — gondolta, miközben lopva belenézett a fölötte lév? biztonsági kamera tágra nyílt objektívjába. Pillantása azonnal egy több terabájtos szerveren landolt, ami pontosan egy évig ?rizni fogja a riadt, barna tekintetet, aztán a rendszer automatikusan törli.

Objektív. Hirtelen elt?n?dött a szó igazi jelentésén. Kár, hogy a kamera nem tükrözi a valóságot. Ha így lenne, talán nem akarnák kirúgni. Már az összes multinál megfordult a városban. Minimálbér, három m?szak mindenütt. Ha innen is elküldik, nincs tovább. Nincs tovább, nincs tovább…

Már nem számított.

Csak ment és tette a dolgát. A sorok végtelenbe nyúltak.

 

* * *

 

— Ez kurva nagy szívás! — lazított nyakkend?jén a kommunikációs vezet?. — Muszáj nekem tálalni a dolgot? Miért nem az országos szóviv? nyilatkozik?

— Bazmeg, a Laci!? Balin van három hétig. Elmondod pontosan, hogy mi történt, és kész!

— Oké. Szóval mondjam el, hogy az egyik takarítónkat akkumulátorcsere közben halálos áramütés érte?

— Te tényleg ennyire hülye vagy? A kormány szívja a vérünket. A bónusz egyre kisebb. A külföldi tulajdonosok feszültek. A cégnek Kelet-Európa az utolsó lehet?ség. Minimálbér, három m?szak. Ennyi. Szerinted javítana a helyzetünkön egy munkahelyi baleset?

— Nem tudom. Akkor mi legyen?

— Öngyilok, bazmeg. Tragikus, érthetetlen. Pont el?léptetés el?tt…

— El?léptetés?! Nekem azt mondták, ki akartátok rúgni, tíz másik emberrel együtt.

— Öcsém, neked tényleg sok még a tanulnivalód. E-L?-LÉP-TE-TÉS! Világos? Az özvegy kap hat havi bért egyben, kiraktok egy fekete zászlót, és kész! — csapta le a kagylót a Nyugati Régió Sales Managere.

A kommunikációs vezet? megszorította nyakkend?jét, zakóját begombolta, nyelt egyet és kiment, hogy nyilatkozzon a helyi internetes hírportálnak.

Legutóbb szerkesztette - Tombor Márton