Évek és tisztelet ürügyén (1885, 1905, 1955) Az átcsapás, mi mindig izgatott; miként lesz más, mi majdnem ugyanaz, máris más, pedig el?bbi majdnem, az átcsapás, mi mindig izgatott. S így – egész a sejtig vissza – minden, hol idegenb?l [… Tovább]
(Megszületendő gyermekeinkért) Kit dicsér a mű, az élő, eleven, ki álmodott róla lázas hajnalon, sóvár férfi-vágy, glóriás szerelem, vagy csak a nő formálta: légy, akarom. Édes titkaink csillagrobbanása izzó tűzzel köt egymáshoz bennünket, megszülethettek, világmegváltás [… Tovább]
Sajnálkozás Réges- régről ismerek két nyárfát, Utamat őrzik éveken át- Szeretem hosszan nézni őket, De elfog a szomorúság… Mintha szólnának hozzám, nem értem mit… Tán azt, holnap meghalhatok- S többé nem csodálja őket Egy járókelő sem ott… [… Tovább]
