vegyes

SZŐR

/nyálas bolondok-napi vers/   Hártyavékony fátyolest. Hold. Karmok közt lihegő égi lámpa.   Hajszálon lógó arctükör – tókörök nyugalmat ringnak, mint pókszőtte hinta.   A sás busás surrogás, lápszagú szél eliszkol. Kikérdez réti vijjogás, sakáltanyává lesz a csend.   Birokra [… Tovább]

Novella

az ajtók záródnak

* … az ajtók záródnak     Korán ébredt, pedig dolga ma tényleg semmi, kettős ünnep lévén. Hanyatt fordult az ágyban és nézte a mennyezetet. Megpróbált az itt-ott már felfeslett tapétára valamilyen képet “rajzolni”, de a fehér alapon szürke minták [… Tovább]

Vers

KAVICSOK

A NAPKÚT kiadó haiku pályázatára beküldött anyagom. A téma a “kavics” volt.     kavicson vízcsepp billegve egyensúlyoz ő már választott   markodban kavics mikorra felmelegszik már nem csupán kő   kavicskupacban legbiztonságosabb az ha egyforma vagy   gyerek kacsázik [… Tovább]

Mese

Nyuszika és az óriás répa

Hajdanában Nyusziországban élt egy tapsifüles. Nagyon szerette a sárgarépát. Szinte nem múlott el egy nap sem, hogy nem evett ebb?l a finom és egészséges eledelb?l. Éléskamrája tele volt sárgarépából. Amikor megéhezett, mindig el?vett egyet, és vidáman rágcsálni kezdte.     [… Tovább]

Vers

Thökölyista

*     született klasszicista naturalista humanista (nudistákra füttyentő)   hitemben moralista realista biciklista (kulturistát kerülő)   él bennem mazochista hedonista szadista (alkoholista szégyen)   félkarú zongorista komponista publicista (idealista létem)   álmomban nihilista impresszionista metodista (expresszionista szem)   optimista [… Tovább]

Novella

Az okos nyúl

*     Sok szép emléket őrzök tovatűnt éveimből. Még működő memóriám polcain páratlan pillanatok várják, hogy végre felidéztessenek. Elhamvadt szerelmek, élő barátságok rezdülései gyakran simogatják szívem tájékát, de a leírhatatlanul jó érzés csak akkor járja át egész testem, ha [… Tovább]

Kisregény

Vadvirágként nőttem fel III.

A szerződés *         Misztikum övezte, és kicsi létünkre is tudtuk, fontos papír, vigyázni kell rá.   Régen, még a szüleim gyerekkorában (10-es, 20-as évek), nem készítettek szerződést, csak szóban állapodtak meg. A termeltetők is nagyon különböztek [… Tovább]

Vers

Csakis veled…

ha egyszer eljön majd a naphogy nem neveddel ébredekha nem szemed, mosolyod leszmit elém hoz a képzeletha nem vagy itt ha nem lapítszívem csücskében pajkosanaz a kis huncut csillanás– nem tudja más –szemedb?l úgy villan felémakár egy édes vallomás akkor [… Tovább]

Vers

Rég láttalak

*     Rég láttalak kedves. Esett, mikor elmentél. Nagy kék esernyőddel mint egy leszállni készülő hőlégballon, úgy tűntél el a vizes levegőben a csepegő fák között. Hallgattam cipőd halkuló kopogását, néztem, ahogy a szél kibontja hajad. Már várom, hogy [… Tovább]

Vers

mennék én…

mennék én de hová távolban üveggolyótündér erekkel – túl messze a mai napig nem tudom:kimondtam azokat amit szeret?kés mint a pályafenntartókjártam kopogtattam…nincs bel?le semmi   már a leveg? részecskeikoptattak hiába álmodtalak hosszú utazáshozapám fiatalon vasúti pályamunkás voltmind a ketten durvák [… Tovább]

Vers

– Keresztutam –

Fotó – Fotóház   Életre ítéltek és én vállaimra vettem a létezést, de elestem azzal. Még jó, hogy megpillantottam az én drága s jó anyám. Segítségemre keltek. Tapasztalt asszonyok nyújtották felém zsebkendőiket, de én újra elbotlottam s szóltam: Ne sajnáljatok [… Tovább]

Vers

A lélek

* Bach – Piano – Prélude   Észre sem veszed, hogy untalan követ. Istenné formál, vagy sátánná kövez.   Szívedre bízza, mily mélyre szántson, esetleg mást is kegyeibe zárjon.   Démonként megszáll, ha akarja, hogy árts. Egyedül vívhatod vesztes csatád. [… Tovább]

Vers

Odúlakó

Elhagysz hamarosan, biztosan tudom. Így döntött sorsodról  a fakó, halhatatlan  odúlakó. Ragyogó lényed a nemlét vérvörös torkán hömpölyög ma le, de arra gondoltál-e, kezem miért szorít még hiába. Már ott jársz, bódít a csapás magánya, milliónyi távozó koptatta az ösvényt [… Tovább]

Vers

Pólusok

    Összeadunk vagy kivonunk, végeredmény soha nincsen. Lehet osztozkodni semmin, hajba kapni pénzen, kincsen.   Mondják sokan: szép a világ, de azt senki: igazságos. Látni utcán és tereken: hol nap sütött, hol meg sáros.   A gazdagot szél is [… Tovább]

Vers

Részegek és rosszak

  Nem hallgathatnak senkire, most részegek és rosszak, az éjszaka csöbreibe bele-belehugyoznak.   Leszarják istent, röhögnek, a fiatalság lázad. Két dolgot hisznek öröknek: viadalt, s vaginákat.   Himl?helyes a hold, mindent, és mindentlátó kerek. Aztán gyilkosokként néznek egymással farkasszemet.  

Vers

Kocsmaromantika

*   Pultnál állt a foghíjas kopasz rokkantnyugdíjas, kannás kisfröccs kezében, vérágak híg szemében.   A placcon kövér “dáma” (törzsvendég a kocsmába’) járja pálinka-táncát, mint ki letépte láncát.   Hősünk nézte epekedve, gyomroznia volna kedve. Elvitelre pálinkát hoz, elhívja a [… Tovább]

Mese

Az oroszlán

*   Az oroszlán úgy hiszi, az állatok királya, pedig kócos a haja és büdös a szája. Egész nap csak heverész és nem csinál semmit, Azt várja, mit hoz az asszony ebédre enni.   Az oroszlán nagy darab, igen buta [… Tovább]

Vers

Virrasztás felé

(Kernstok Károly: Utolsó vacsora, 1921, olaj, vászon, 140×300 cm, Budapest) Mind ott vannak körötte: tudatlanok, megtagadó és áruló – kik mégis többet tudnak bárki másnál, mer’ itt vagyunk körülted, hol s?r? lesz a pillanat: csend-vihar és öröklétbe n? – a [… Tovább]

Hírek

100 éve született rkény István

“…úgyszólván titokban írtam, néhány szabad órámban, melyeket sikerült ellopnom a történelemtől. (…) sokszor kapkodva, minden csöngetéstől összerezzenve, mert sem a postától, sem más érkezőtől nem sok jót várhattam.”     „Amikor megszülettem, olyan feltűnően szép voltam, hogy a főorvos karjára [… Tovább]